Az IGAZSÁG kétélű fegyver, gyakran mindkét félnek igaza van. 

De akkor mi az IGAZSÁG? 
Talán az, amely több ember érdekét szolgálja. 

Megértéséhez tekintsük át utunkat. 

ŐSKOR (Vadak harca)  
Az életben maradás a rendelkezésre álló készletektől (élelem) függött. 

A készlet megszerzésének két módja volt. 
1. Munkával (vadászattal) 
2. Másoktól elvenni (erőszakkal) 

Az egyéni vadászat a személyes adottságoktól függött. 
A legjobbak jutottak elegendő élelemhez. 
Az ügyetlenek kitalálták: Vadásszunk falkában! 
Így nagyobb vadat is el tudtak ejteni, sikeresebbek lettek. 
Itt kezdődtek a bonyodalmak! 
Ha ügyes, eszes, domináns hím volt a falkavezér, mindenki jól lakott. 
Ha pedig szájhős, akkor éhen vesztek.

Hogy mi történt,

csak a gyilkos tudja meg én,

annak a szörnyű napnak

ködös reggelén.

Suliba mentem,

képleteket soroltam,

most mégis itt fekszem holtan,

egy bokorban.

A szüleim mondták,

belőlem ügyvéd lesz,

hogy szeretetük örök,

s védőn körbevesz.

Rockzene üvöltött,

rózsás lányszobámban,

most mégis itt fekszem holtan,

egy bokorban.

Sok barátom mondta,

milyen szép lány vagyok,

a fiú aki tetszett,

épp szemben lakott.

Örültem, hogy élek,

csak tizenhat voltam,  

most mégis itt fekszem holtan,

egy bokorban.

Az Isten mindig formálja az embert, és ez a formálás fájdalommal jár.

Önön marionett bábjaként a konyhában ült.

Mint meleg takaró ölelte át a puha csend.

A lemenő nap álmodó szép arcába merült,

léte fogaskerekében félrebillent a rend.

Lelke mélyén gondolatférgek aszállyá

változtattak, remény-mosolycsermelyeket.

A gyűlölet majdnem átvette hatalmát

felette, de legyűrte a szörnyeteget.

Nagy ára van a gonosszal vívott harcnak

mindig, ezüstgombos kabátja elveszett.

Keresztes lovagja a jónak, kit hagytak

hinni, és most egész lénye lett szennyezett.

Hol volt, hol nem, 
Vagy volt, vagy nem. 
Vagy álmodtam, 
Vagy talán nem. 

A minap kissé fáradtan barangoltam a virtuális világban, és beírtam a keresőbe a teleportációt. 
Rögtön ki is dobott néhányat, köztük egy demó változatot, ami ingyenesen letölthető. 
Telepítettem a gépemre és érdeklődve ismerkedtem vele. Egy akadozó géphang adta az utasításokat. 
„Ad-ja meg a hosz-szú-ság, szé-les-ség föld-raj-zi a-da-ta-it!” 
Gondolkodtam, hova is szeretnék menni és beírtam: „ATYA”, „ÉG” 
A gép pedig ugyanolyan monoton hangon: „I-di-ó-ta vá-lasz!

Van egy költőtársam, Áron.

Kritikáit alig várom,

mert amikor verset olvas,

megolvad a kőkemény vas.

Szigorúan szavakat fon,

a klubunkban ő etalon.

Meneküljön ki merre lát,

kritikánál nincsen barát.

Minden érve való igaz,

bár ez nekünk nem nagy vigasz.

Szeretjük őt mégis nagyon,

nem kényeztet minket agyon.

Mondok én valamit Áron.

légy lezserebb jó barátom.

vért izzadtam, hogy ma Neked,

ragrím nélkül írjak verset.

Ragrím ide, ragrím oda,

a versírás nem kaloda.

Igaza van a zen-mesternek, akitől megkérdezték a tanítványai: "Mester, honnét tudhatom, hogy van-e még dolgom a világon?" És a mester azt felelte: "Abból, hogy élsz.

Szempillám liliomhajlékony függönye mögé zárva,

érzelemkatonák dúlnak dühös szeretetháborút.

Égigérő falak közé szorított szíveink háza,

előtte délibábként változó rózsaszín vándorút.

Durva vörösagyag falak, illatot árasztó tömjén,

alacsony zsuptetőre ragaszkodón tapadó moha.

Bambusztemplomok homályba vesző, titokzatos mélyén,

buddhista, kigyóként hullámzó, isteni dal hatalma.

A hűvös verandán világoszöld kerámia váza,

dúlt idők küldetése, tétlen hős, nyugodni még nem hagy.

Racionális vagyok, és bár hiszem, hogy van valami ami a világot felügyeli, mégis emberi ésszel nehéz felfogni, megérteni. Próbáljunk egy UFO fejével gondolkodni. 

A problémát talán az okozza, hogy az írás szerint saját képére teremtette az embert! Hát ez az! Pontosan tisztában vagyunk korlátainkkal, lehetőségeinkkel! 
Itt van mindjárt az időkorlát, egyéb hibáinkról nem is beszélve. Nehéz ebből a szemszögből hinni. 

Vajon hogyan alakultak ki a vallások? Egyes vélemények szerint az Istenhitet megelőzte a Nap tisztelete.