Egy pillanatnyi igazság megszépítheti, és meg is fogja szépíteni a világot. Egy pillanatnyi béke megmentheti, és meg is fogja menteni a világot. Egy pillanatnyi szeretet tökéletessé teheti, és tökéletessé is fogja tenni a világot.

Álom, álom, válj valóra,
legyen boldog minden óra!
Minden percem legyen áldott,
minden lámpám zöldre váltott!
Add, hogy őszintén szeressek,
mindenkiért jót tehessek.
Jó példával elől járjak!
Tiszta szívvel, jól szolgáljak.
Utam kitartás kísérje,
szívem célját mind elérje,
Mindig adjon, sose ártson!
Negatívról, jóra váltson!
Mindezt telve szeretettel!
Legyen boldog minden ember!

Karácsonyeste

Beköszöntött a karácsony,

Szikrázó napsütés tölti be az udvart,

Legyőzve a fagyott, elolvasztva a havat,

Tavaszt varázsolva a szent ünnepre.

Madár  csicsergés tölti meg a tájat,

Vidám csiviteléssel szálnak az etetőre.

Bent a  szoba sarkában kis fenyő díszlik,

Kicicomázva, felöltözve villódzó fénnyel.

Szaloncukor, sok-sok csodás dísz,

És gyertyaláng fénye add hangulatot.

Lassan besötétedik, beköszönt az este.

Wass Albert

Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben,

mely hivatalosan is a szereteté.

Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé,

a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy,

s annak is az estéje egyedül.

Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté,

s egyetlen csak a többi dolgoké,

s még annak is elég az estéje.

Azon tűnődött, hogy az élet mégis roppant kegyetlen, ám az ember nem tépheti ki a szívét, hacsak nem akar nyomban meggebedni.

Eljöttünk a fát dícsérni

díszeiben gyönyörködni

illatából mélyet szívni

énekekkel zengve kérni:

-ne legyen több háború!

Áldott óra,boldog óra

örömünnep meghozója

ajkunk nyílik hálaszóra:

éltünk teljék jobb napokba':

kerüljön el mind a bú!

Légy akkora, Karácsonyfa,

hogy e világ fia-lánya

elférhessen mind alatta

kézenfogva-mosolyogva:

egy se legyen szomorú!

Teljen éltük szeretetben

múljék éltük küzdelemben

békességben, reménységben,

rossz feletti győzelemben,

s ne legyen több háború!

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

Ha eljönne a Csoda könnyű szárnyon,
S szívembe egyszer az a béke szállna,
Amelyre szörnyű szomjúsággal vágyom: -
Előbb elzárnám a láda fiába.
Tűnődve rajta, hogy ez hogy esett,
Trónolnék vele a világ felett.
Nagy-óvatosan körültapogatnám:
Hogy hát igazán, igazán nem álom?
Nem riasztja el első mozdulásom?

De aztán végigvinném a világon:
Testvér, testvérem, rokonom, barátom,
Itt, itt a béke, itt van aranytálon!

A napok úgy állnak össze bennem,
Mint hőmérőben a higanyrészecskék.
Egy apró zökkenés is elég lelkemben,
S szertegurul a cseppfolyós szürkeség.

Törékeny nyugalmamat láz szítja,
Csak egy roppanás, és oda a jelen.
Halántékom ezer gondolat szorítja,
S lassan részeire esik a szívem.

A karácsonyt várva..............

Egy csendes völgyben, kis fa állt,

Mely várta már az utazás.

Az utazást mely végén örömet okozhat,

Mosolyt csalhat arcokra.

ÁRGYELÁN ALEXANDRA

Karácsonyra minden Szép lesz ,
nyugalomban , kecsességben !
Téli tájban megpihenve .
kis Jézusnál hitben telve .

Testvér , barát , ismerősök,
megszeretve minden Ősök .
Gyertya mellett , melegségben :
Karácsonyra minden Szép lesz !

Bíró Tibor

Ábrándozott: De jó volna,
Ha tehetné, vándorolna,
Megkeresné azt a házat,
Hol díszesen Istent várhat.

"-Hahó Ész. . . menjél aludni!

-De miért is, Szív?

-Mert most én akarok ébren lenni, nélküled!

-Talán szerelem?

A Szív elmosolyodik, és elkuncogja magát. Majd nemet int.

-Akkor?. . . kérdi az Ész.

-Akkor, akkor!. . . . . Gondolod, hogy csak akkor nincs rád szükség,

ha a szerelem jön?

-Miért, nem igy van?. . . csodálkozott az Ész.

-Bizony nem. . . . hisz tudod vannak pillanatok, amikor minden ragyog,

tiszta, és nyugodt. Szerelem nélkül is.

-Mesélj!-kíváncsiskodott az Ész.

-Meséljek?.