Tóth Árpád

Alászolgája!
A Ludas Matyi-pálya,
Isten bizony nehéz e' -
Erre nézve
Nem lehet senkinek aggálya,
A legaggabb gáncsolók agg mája
Se irigyelheti eztet
A szomorú keresztet.

Például kérem,
Most is meg kell őrizni
A hidegvérem,
Mikor e szép áprilisi télbe
Arra vagyok itélve,
Hogy ahelyett, hogy korcsolyát öltve
Kisiklanék a nagyerdei zöldbe,
Hogy részint gyöngyvirágot szedjek ottan,
S részint ott maradjak megfagyottan,
Mint az ismeretes megfagyott gyermek,
Ahelyett a sors azzal ver meg,
Hogy húsvéti verseket ontsak,
Holott jó alkalmi verset,
Zápot s fanyarat s nyerset
Gyan Thula versírója ont csak.

2014. április 30. szerda 18. órától

Táj és kozmosz. Amit a magyar teremtéstörténet mond a Világról, Földről, Tájról és a benne élő Emberről. A világ világossága! A népmese a nap mása! A Szent Korona Tan szerződés Isten és az ember között!!! A tükör takar, szétválasztja a valóságot s egy világot eltakar előlünk, nem más mint a halál kapuja.

Csendes elmebaj, minden pillanat
Hívogató kezdet,a távoli …..nem takar
Kócos haj, minden reggel mi fejemre ül
Tékozló ember, ki mélán a semmibe vegyül.

Furcsa sors,mi némán kopogtat,
Fájó perc,mi olykor békén nem hagy
Elsöprő magány,mi szobámba ül
Ködös reggel, olykor nem menekül

Hulló hó,derengő kép
Fázós tél,gyűlölöm rég
Meleg szoba,ölelő tűz
Félő kép, mely olykor távolra szalad, elűz.

Hívó tavasz itt van, kopogtat egyre
Simogató szél,hiányzik messze
Sütő nap hírét ismerem, néha csak.

Vágyom , s várom,
Nem a májust,
Most kicsit tovább.
Talán mire újra látlak,
Alma is érik az almafán.

Vágyom, várom
A csók ízét a számon,
Az ölelést,
A reptéri, szoknyába
Futva menekülést.

Menekülést a világtól,
Várom a tova rohanó utca képét,
A szívemben, a pillangók vad versengését.
Vágyom a kezed szorítva,
Miközben transzferes csak a rizsát tolja.

Nem tudom, soha miről beszél,
Néha bánom, hogy nem biciklivel jössz elém.
S miközben tova haladunk
Csak élvezem , hogy újra létezem...

Nincs aggodalom,
Nincs köd,csak agyalok,
Van remény és álom,
Még ha olykor, ki nem állom.

Olykor téboly tép,
Nem lelem, mit lelnem kell rég.
Vágyok, és olykor remélek,
Remélem jobb lesz....

Mit eddig szűk markúan mértek.
Veled lelem,
Vágyom, és már nem keresem,
Mit adhatsz nekem.

Téboly nélküli életet,
Csendet, melyben megfogod kezem,
Kerek egészet,
Egészen kereket,

Melyben veled,
Benned lelem, ki társam leszel.
Leszel, s én leszek
Leszünk, és már csak mi leszünk,

Nem lesz múlt,
Sem most fájó ma.