Bárcsak értenéd, bárcsak elmondhatnámÍgy még soha nem öleltek átSoha nem volt ilyen tüze a csóknakSoha nem volt ilyen súlya a szónakNem tudom, hogy életem eddig milyen voltCsak azt tudom, hogy mióta vagy, minden felfordultDe már nem bánom, nem akarok mástHát nem érted? Téged akarlak egyedül, ezért írom e vallomást.Szeretlek, bármit teszel, szeretlek ahogy vagySzeretlek mindeneddel, és a szívembe zártalak.Akkor is szeretlek, ha azt hiszed, bennem sértettség vanNincs sértettség ott belül, csak mérhetetlen szerelem van.Szótlanságom nem harag, nem hiúságCsupán nem tudom, szavaimmal mindezt hogyan mondhatnám.Nem tudom, hogyan lehet szavak nélkül elmondaniHogy szeretlek… SZERETLEKHát nem látod? Ennyi… csak ennyi. "Az első pillanattól kezdve...Magunk ellen való vétek lenne elengedni egymás kezét.Életünk szeretetét már semmi sem tépheti szét,igaz, egymástól sokszor elsodor a könyörtelen cél,de ha rád gondolok, szívembe a melegség mindég visszatér.Annyira együtt élünk.Nem számít már hol vagyok, merre, hol ébredek,emlékeim közt, ha felbukkansz, azonnal rád ismerek,Sokszor zavar, hogy nem tudom úgy elmondani neked,mennyire szeretlek, mennyire együtt érzek veled,Amikor a távolban eltöltött éjszakákbanszívet tépő csönd, vagy magányos harsogás van..De bármilyen messze is vagy tőlem, ott vagyok veled-szívemet érezze a szíved, mert a tiéd, mert szeret.Szeret, mert szeretlek az első pillanattól kezdve,amióta helyet készítettél szívemnek a szívedben,amióta a szemem a szemedben csillagot látott,azóta hordozom, védem veled.., ezt az édes boldogságot.  Cserháti Zsuzsa: Én leszekÉn leszek ki rendbe hozza majd az életed,és meggyőz arról, hogy még szép lehet,ha úgy akarod.Én legyek ki földre hoz egy darab kék eget,kiért a régi rosszat eldobod,ha gondolod.Én leszek ki fogja majd a két kezed,ki téged jó felé vezet,ha engeded.Nélküled számomra sincs értelme semminek,akard, hogy én legyek a mindened,és én leszek.

Komáromi János:Ne hiddhányan gondoljákhogy különbektöbbekvagy fontosabbak mint másokez a hitükmint fejre olvasott átokkíséri őket útjukonés foltot hagy a múltjukonminden gőgös pillanatvajon mi azmi belőlük megmaradhová leszneka vágyakkal teli percekhová a gazdagság kincseihová tűnnek a színes valóságszépnek hazudott perceieloszlikeltűnik mindés nem marad semmivalami mást kellene tennivalami többetszeretni és adni