Keresem......

Keresem az utam,
Csendbe járom az élet fonalát keresve.
Valahol elvesztettem magam, 
Most még magam is kereshetem ,
Miközben az utam sem találom......
Szemtelen, balga énem .......
Ó!!!!!!!
Mit tettél velem?

S a csalfa világ?
S az emberek?
Minden esztelen.......
Hol a régi világ,
Mely ölén ringatott egyre?
S hol vagyok én ?
S ki is vagyok én igazán?

Sok talány, mely válaszra vár.....
S talán virrad még új nap , 
Mely megsúgja a dolgok válaszát .

Rég írtunk közösen vereset.....

Valaki megkezdhetné...... :D

Szeretném.........

"Van a vihar. Amiről tudjuk, hogy létezik, ám mégsem készülünk rá. Mert nem lehet. Lehet előre jelezni jöttét, de erejét, útját nem mindig lehet kiszámítani. Mert szabad. És zabolátlan. Amerre megy, feldúl mindent, ami útjába kerül. Volt egy házad, volt egy életed, volt egy terved. És a vihar mindent felülír".

A vihar, mely olyan , mint az élet......

Változik, zabolátlan, olykor kegyes......

Néha makacs, ad pár jó pillanatot, majd a földbe tipor. 

Óh! Te balga égiképű! Jóistennek zengő szája,

Mi a francnak fordítsz annyi, gondot eme rút világra?

Mit törődsz te szegényekkel? Mért fáj, ha az ember gyáva?

Miért baj az, ha harácsoló, mért bánt téged czifra páva?

Mért baj, ha a sors kegyetlen? Mért váj húsba, karma karma?

Miért mindig másnak őröl, Isten kedves kicsi malma?

Miért fontos mind több lélek, tisztasága, fehérsége?

Mikor kerül vissza végre, áldott napunk melegsége?

Hely, Ti kóbor földi lelkek, kérdés’teket nem értem én,

Nem titokról szól e rövid, szedett-vetett hősköltemény.

Óh! Te balga égiképű! Jóistennek zengő szája,

Mi a francnak fordítsz annyi, gondot eme rút világra?

Mit törődsz te szegényekkel? Mért fáj, ha az ember gyáva?

Miért baj az, ha harácsoló, mért bánt téged czifra páva?

Mért baj, ha a sors kegyetlen? Mért váj húsba, karma karma?

Miért mindig másnak őröl, Isten kedves kicsi malma?

Miért fontos mind több lélek, tisztasága, fehérsége?

Mikor kerül vissza végre, áldott napunk melegsége?

Hely, Ti kóbor földi lelkek, kérdés’teket nem értem én,

Nem titokról szól e rövid, szedett-vetett hősköltemény.

Mindenki így jár, 
ködbeburkoltan, árván, hangtalan, 
nem látjuk, 
nem értjük egymást: 

mert, jaj, mindenkinek más világa van!

"A fontos az, hogy érezd: jobbra és balra Tőled áll a világ, a maga szépségeivel, és a maga csúnyaságaival. Süt a nap, esik az eső, szelek járnak és felhők futnak a széllel. Vannak virágok és fák és patakok és emberek. Valahol mindezek mögött van az Isten és Ő igazítja a virágokat, a fákat, a patakokat és az emberek közül azokat, akik neki engedelmeskednek. És mindezeknek a közepén itt ülsz Te, egy széken, egy asztal előtt. És ez a szék és ez az asztal ma a Tied.

Mindig csodálkozom, mikor egyes barátaimtól és ismerőseimtől hallom: szeretnének olyan boldogok lenni, mint amilyennek én látszom. Nem tudom, mennyire igaz ez, vagy sem. A boldogság nem mérhető semmiféle műszerrel, kérdezőlappal vagy szellemi meghatározással. Nem tudom, boldog vagyok-e, vagy sem. De az engem körülvevő boldogtalanság mennyisége és intenzitása mindig meghökkent. A boldogtalanság ugyanis látható, nyilvánvaló, és ha nem is mércével, de azért elég pontosan mérhető...

Eszembe jut gyerekkorom,

mikor éjjel finom süti illatra keltem......

Illatok, ízek melyeket Mama teremtett.

Mama, ki megtaníotta első versemet, 

József Attilától: a Mamát....

Ki játszott, és vigyázott reám, 

aki nélkül nem lennék én és Édesanyám.

De már nincs kösztünk és hiánya fáj.......

S fáj a hiánya Édesapámnak...kit az élet fintora által,

csak magamon keresztül ismerhetek meg.....

S eszembe jut egy kép, egy fájdalom, amikor 

elvesztettem első gyermekem, 

soha nem látva őt...........