http://slides.ly/YpKikl

Saját készítésem, de nem hagyja sehogy felrakni.... :( Csak a linkjét tudom.....

Fázva, lüktetve.

Elveszve, reszketve,

Dobogva, duzzadva növekszik egyre.

Még kerested, nem lelted.

Mikor , feladtad...

Az

Lelt meg.

Talány ez, mely esztelen,

Érzed a véredben , fejedben, szívedben,

Teljesen más,mint eddig bármi ...

Ez Csoda mely rád

Talált.

Hiszed e már?

Érzed e a varázsát, minden

Tettbe, percbe, néma magányban?

Az ölelést mely rád talált...

Csoda, mely nem valós

Esztelen

Mar, tép, szétszed

Elemészt, megtépáz, de mégis

Melenget, feldob, bizseregtet egyre.

Vulkán, láva.
Szem ,járva.
Mászva, fájva.
Élve, ázva.
Tudva ,fázva.
Másra se vágyva.
Keresve, találva.
Érezve, szétesve.
Feledve, megadva.
Rettegve, szaladva.
Hasztalan, haladva.
Fejemben feladva.
Maradna, érezne.
Szeretne, remegve.
Múltat temetne.
Újon merengne.
Tenger szaladna.
Eső kopogna.
Érintve ,borzolna.
Érted ezt?
Sejted miről beszélek?
Érezted e már?
A csendes csodát,
Mely halkan átjár,
Közben tipor , beléd mar.
Fogva tart nem enged,
Mennél ,még is maradsz .

VARNAI ZSENI: CSODAK CSODAJA

A vágy bennem nem más,

mint tavaszi latyak, marasztaló sár,

lábbelid talpára tapad,

Nyers erővel tipródhatsz rajta.

Tudom ez semmit sem jelent,

hiszen miért is kellene?

Akadsz nálam jobbra,kedvesebbre

és nincs hiba az önértékelésével sem.

De,mint a dagonya, mégsem eresztelek,

elképesztő ugye, kedvesem.

Elég pár esőcsepp nedvesen

- akár egy két szó -kegyesen

s a kátyú, visszahúz készségesen.

Szeszélyes tavasz, a tűző napsugárban

a tócsa szilárdul kérgesen felszárad.

Várj, ne siess! Nem készültél fel.

Féltelek!

Túl sok a fájdalom, túl sok a tőr

és túl mély a seb, amit szíveden ejt.

Húsodba szakít, borzasztó kín,

tisztul a fej, de lüktet a vér.

A csalódás mázsás leple borítja lelked

és gyöngévé tesz az élet nehéz terhe.

Kiemelkednél, mint törött szárnyú angyal,

ki tudja már, hogyan készüljön a harccal.

De akkor hirtelen, még rezzenni se tudsz,

újabb csapás, hiába is futsz.

Lelked kettészakad, soha nem érzett űr.

Tükörkép

Fárasztó napokon, ha a tükörbe nézek,

fejemben kavarog a sok gondolat,

faggatom a létem, a sorsomat,

kérdezem, de nem válaszol,

csak a tükör tekint rám.

Ridegen mosolyog,

 Nem könyörög.

A lelkem fáj,

nagyon.

Ki vagyok én,

ki búsan bólogat?

Vagy éppen könyörög,

fájón szenved, örül talán?

Ki lakozik itt mélyen legbelül?

Ki vagyok én, faggatom magam,

kérdezgetem a csendet, s a sorsomat?

De csak a néma tükör tekint vissza rám.

A szerelem mindent pótol, s a szerelmetNem pótolja semmi.     Petőfi Sándor         Valakit szeretni azt jelenti: egy mások számára láthatatlan csodát látni.     Francois Mauriac        Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.     Gabriel García Márquez         "Könnyebb az igazságot felismerni, mint elismerni."   "Tiszteld önmagad, tisztelj másokat és tetteidért vállalj felelősséget.

Az amit érzek, titok.

Az amit gondolok.....más dolog.

Pilléket látok, s érzek...

Hasztalan harcolok......

Ellenük, vagy velük?

Ki tudja?

De kár, hogy senki sem tudja....

Az ám.

Már nem gomolyog a csend,

Kacagás rázza szobám falát.

Illékony tünemény a magány,

Remélem ismét , nem rám vár.

Bár az élet, esztelen, s olykor

Vicces kedvében levedzik....

Talán most az idő........jobbat áld......

A holnap se tudja, de kár …..

Agyam tekervényei furcsák,

Hetek óta már.

Versek beszélnek az érzésekről,
szájak szólnak,ha fáj,s ha jó.
Szívek fájnak ,s szemek könnyeznek.
Az érzések nem tünnek el,
Felszínre kerülnek,mert élnek.
Bár néha eltünnek,
s falak mögé rejtőznek.
Hideggé válnak,pedig
odabent a szív és a lélek rejtekén
perzselnek és égnek vadul...
De van úgy,a fájdalomtól félve,
eltünnek a sötétben.

A szív néha gyorsan ver,
s gyakran sajgón fájó.
A szem néha könnyes,
s mély érzéseket sugalló.
A láb néha remeg ,
de azért mindig tovább lép.
A lélek tiszta,mégis néha
árnyékot vet rá a fény.
Az ember gyakran csendes,
pedig úgy elmondaná...
De a száj hallgat,
mert inkább elnyomja a szív szavát.
Mert,ha elmondaná amit szeretne,
szívén mély sebet ejtene,
s ettől kímélve érző szívét,
él csendes ábrándokkal.

Lexa007

Nézz az égre,

Néha ,nem látsz semmit.

Olykor, csak az eső kopogását hallod .

A lelked sodorja közben a végtelen.

A szél simítana tested,

De csak egy könnycseppet sodor tova.

Az életed, mint meg annyi homokszem,

Sodor előre szüntelen.

Van , hogy nem tudod merre indulj,

Csak hagyod, hogy az ár sodorjon.

Topogsz egy helyben,

miközben tova visz magával a tömeg.

S, minden napot újabb követ.....

Keresed magad a végtelenbe,

Választ keresel mindenben........

Életemnek csillagfénye Te vagy nékem,

Boldogságom, szerelmem és reménységem.

De kérlek...

Ne játsz a szívemmel édes,

 Gyere hát inkább ölelj.

Ha kigyulad a csillag az ezüst égen,

Aludni mégy kis szobádba úgy mint régen.

Aludjál...

Álmodjál tündérmeséket.

Szerelmem jőjj hát ölelj.

A világnak minden kincsét adom Néked,

Mindenkivel hódoltatom a fennséged.

Angyalkám...

Nem hagylak szenvedni Téged,

Gyere hát édes ölelj.

TAVASZI VERSEK... 

Áprily Lajos: Március

A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejü cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.

Juhász Gyula - Tavaszvárás

A déli szélben lehunyom szemem
És gyöngyvirágok szagát érezem.
Az esti égen violás a szín
És kikeletben járnak álmaim.

A hó alól már dobban boldogan
A föld nagy szíve s csöndesen fogan
A csíra, melyből új élet terem
S bimbók bomolnak majd szűz réteken.