Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
|
|
11 éve | Szabó Anna | 0 hozzászólás
![]() ![]()
|
12 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás
13 éve | Horváth Mária | 0 hozzászólás
Remény
Árad a lelkemből,
a sóvárgó remény.
Szeretnélek egyszer,
megölelni még.
Testem és a lelkem,
csak is téged kíván!
Minden kis porcikám,
sajgón érted kiált.
Jöjj el!- kérlek téged,
nagyon szeretném!
Mindent meg is tennék,
ha tied lehetnék.
Az én szerelmem már,
többé nem akar mást.
Minden énem kíván,
érted szól az imám.
Álmomba szárnyalok,
veled elrepülök.
Te rólad álmodok,
még mindig rád várok.
Annyira szeretném,
hogy legyél az enyém!
De hisz, egy éjszakát,
többet nem kérek én.
13 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás
13 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás
13 éve | Kováts Lajosné | 3 hozzászólás
Szerző:Pecznyík Pál
Őszi síp |
Ősz
kullog a hegyben, a ravaszdi
csősz.
Vén
puskás öreg, jól ismerem már
én.
Néz.
A szeme kancsal, botja vége
réz.
Kürt
lóg vállán. Mindenkit halálba
küld.
Gaz,
himlőhelyes, fegyenc paraszt csak.
Az.
Vár.
Jaj, hogy vigyáz. Az arca, inge
sár.
Jő
és puskaport robbant szüretre
ő.
Bor
csorog a csapról, gyöngyös mustja
forr.
Mondd,
mér kuksol mégis puttonyodba
gond.
Mér
áztatja zöldes, lomha bajszod
vér?
14 éve | Balogh Péter | 0 hozzászólás
A kis szobában
csillagok hevertek
sepretlenül,
mint limlom és szemét
s a toronyórák
egyre-másra vertek.
Akkor lehunyta
nagy, sötét szemét.
Haja bozótja
lassan kúszni kezdett
és körbeszőtte-
fonta a falat.
Szive, kit bomlott
keble kieresztett,
darázsként szállt
a mennyezet alatt.
A száj fölött
ibolyalángok gyúltak.
Kezéhez értem
nyirkos ujjai
halk zizzenéssel
sorra földre hulltak,
mint hervadt szirmok
szoktak hullani.
Forrás: Aki legdrágább, aki legszebb - Százhúsz vers a szerelemről, Kossuth Könyvkiadó, 1982
256.
14 éve | Szabó Mária | 2 hozzászólás
Titok
Gyengék vagyunk és sérülékenyek,
de hogy ne lássa rajtunk senki,
öklünket rázzuk a világnak,
büszkén viseljük sebeinket,
hisszük, hogy nem tartozunk másnak,
csak önmagunknak.
Éjszaka...
vagy ha álmatlan hajnal éber
forgolódás közben talál,
megrebbenve, mint gyertya fénye
kimondjuk súgva, szinte félve
mindenkinek a titkok-titkát,
mit eltemetni végleg nem lehet:
gyengék vagyunk... és sérülékenyek...
Láttál gyümölcsöt fenn a fákon?
Alul éretlen, s elérhető.
Ahol nap éri, messzi ágon,
finomabbra és szebbre nő.
S ha körbenézel lenn a porban,
néhány ütődött, oly közel.
Ha ezért nyúlsz és szeded sorban
velük tán boldogabb leszel?
Érdemes-e a szépért mászni?
S elérni inkább a csodát,
mint földről rosszakat halászni,
s csalódni sok-sok éven át.
Megéri-e a fáradtságot,
hogy megleld a pont neked valót?
Megtalálni a boldogságot,
s tudni, hogy nem hiába volt,
a hit, a küzdelem megérte,
mert minden vágyad teljesül.
14 éve | Balogh Péter | 2 hozzászólás
1978 Április 1. (32 éve történt) Londonban meghalt Ignotus Pál író, publicista és szerkesztő, a két világháború közötti magyar irodalom neves kritikusa.
KocsizóNe gondolj mással, csak engem szeress,
Nevess ki mást, de engemet szeress,
Hogy én szeretlek-e, azt ne keresd,
Itt van urad s parancsolód: szeresd!
Szeress, szeress,
Csakis engem szeress.
Az utcán várj meg, jöjj elém s szeress,
Kocsimba kéredzkedj föl és szeress,
Gyereksziveddel, kis madáreszeddel,
Egérfogaddal, kis macskakezeddel
Szeress, szeress,
Csakis engem szeress.
15 éve | Baranyai Attila | 0 hozzászólás
MESE pályázat kiírás: http://mese2009.poeta.hu
Az én Egyiptomom VERSpályázat kiírás: http://poeta.hu/Egyiptom01.doc
Az én Egyiptomom FOTÓpályázat: kiírás: http://alkot.hu/Egyiptom02.doc
Három fekete asszony
Tépi a lelkemet,
Hogy sír felé hervasszon,
Mert egyik sem szeret.
Sötétek, mint a bánat
S nézik csodálkozón,
Hogy rajtuk vágyó számat
Véresre csókolom.
Arcuk hideg. Nem érzik
Tűzem, mely vágyra bir;
Sebzett testük se vérzik,
Fájó szivük se sir.
Három fekete asszony
Jár mindenütt velem,
Az ő álmukat alszom
S életük: életem.
Előttem ők repülnek:
Sötét galamb-fogat;
Ágyam szélére ülnek
És nézik arcomat.
És nem tudják: szememben
Mi az, mi úgy ragyog?
Megsejtettem tested vonalait
A mély és fátyolos ruha alatt.
Villanó húsod, gyönge vállaid
S egy gyáva, vágyó hullámvonalat,
Mely melleden nyújtózott.
Nézd: remegek s te áldott buja vagy
S tavasz még meg nem rázta testedet
S most minden izmos, szépívű lépés,
Mely combod vezérli, hozzám vezet.
O jöjj hozzám, asszonyom.
O jöjj: gyönyörűen férfi vagyok,
Tüzes, hatalmas, rajongó-szelíd.
Arcom az álmodó élet himnusza
És nincsen arc, mely szebben istenít:
Úgy remegek utánad.
15 éve | Balogh Péter | 0 hozzászólás
Hogy bomlanak, hogy hullanak
a fésűk és gyűrűs csatok:
ha büszkén a tükör előtt
bontod villanyos hajzatod!
Úgy nyúlik karcsú két karod
a válladtól a fürtödig,
mint antik kancsó két füle
ha könnyed ívben fölszökik.
Ó kancsók kincse! drága kincs!
Kincsek kancsója! Csókedény!
Hozzád hasonló semmi sincs,
szent vággyal nézlek téged én!
Eleven kancsó! életé,
kiben a nagy elixir áll,
amelytől élő lesz a holt
s a koldus több lesz, mint király.
Hogyan dicsérjem termeted?
Sziasztok! 2009. november 5 - december 15 között a lenti Verslistás kiadványok óriási árkedvezménnyel vásárolhatók meg. BARÁTOK VERSLISTA MEGRENDELŐLAP 1. (VERSLISTA BEVÉTELE) Megrendelem a Barátok Verslista Képzeld el c. folyóiratának 1. számát ..... példányban. Megrendelem a Barátok Verslista Képzeld el c. folyóiratának 2. számát ..... példányban. Megrendelem a Barátok Verslista Képzeld el c. folyóiratának 3. számát ..... példányban. Megrendelem a Barátok Verslista Képzeld el c.
A Vizuális Pedagógiai Műhely BT. 2009. január 1-től irodalmi folyóiratot
indított.
A folyóirat címe: Irodalom Feketén-Fehéren.
A nyomtatott folyóirat A5-ös méretű, 40 oldalas. A belső oldalak és a borító
is fekete-fehér.
A folyóiratba várjuk írók és költők jelentkezését. A 40 oldalból min. 2
(A5-ös) oldalnak a jelentkező szerző (irodalmi kör) bemutatkozásának kell
lennie, a fennmaradó oldalakon pedig az illető (irodalmi kör) saját írásai
jelennek meg.
A hátsó borítóra majd egy portré fotót várunk a szerzőről (illetve egy
csoportképet az irodalmi kör tagjairól).
Tele vágyakkal zokog a lelkem,
szerető szívre sohase leltem,
zokog a lelkem.
Keresek Valakit, s nem tudom, ki az?
A percek robognak, tűnik a Tavasz
s nem tudom ki az.
Csüggedő szívvel loholok egyre,
keresek valakit a Végtelenbe,
loholok egyre.
Könnyeim csorognak – majd kiapadnak:
vággyal magukkal messzebb ragadnak -
majd kiapadnak!
Búsan magamnak akkor megállok,
szemem csukódik, semmit se látok -
akkor megállok.
Lelkem elröppen Végtelenbe,
tovább nem vágyom arra az egyre,
a Végtelenbe.
Jeff Long illusztrációja
HALLOD, AMINT SUHOGÓN
Hallod, amint suhogón elhúznak az égen a darvak?
Ékük száll magasan, déli mezőkre repül.
Foszlik a sárga levél, a nyiresben füttyög a cinke.
Azt mondod: türelem, várjuk a lanyha tavaszt.
Kedves, a messzi jövőt várjam gyönyörű közeledben?
Kinn kavaroghat a hó – csak virul arcod azért.
Gyakran tükröd elé ülsz, gyermeki szép mosolyoddal
babrálod ragyogó, dús-koszorús hajadat.
Mondd meg hát, mikor élőbb, forróbb s szebb üde arcod:
májusi reggel, a friss, fényteli kert közepén,
vagy ha tüzemnél ülsz, s én úgy féltem kicsi lábad,
hogy sziszegő szikrák gyors tüze megsebezi?
A bűn becserkész,
a szeretet befogad.
a bűn bekebelez,
a szeretet magába foglal.
A bűn megköt,
a szeretet megtart.
A bűn száz annyit ígér,
A szeretet száz annyit ad.
A bűn elveszi az önismeretet,
felmagasztal és magasba emel:
csakhogy letaszíthasson.
A szeretet helyes önismeretre tanít,
Kiábrándít hamis „önmagadból” és összetör:
Csakhogy felemelhessen.
A bűn hájjal keneget,
hogy megrontson.
A szeretet kíméletlenül pöröl,
hogy megtisztítson.
Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.
Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért mégegyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! – nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.
15 éve | Balogh Péter | 0 hozzászólás
Testetlen vágy csak, mely tárgyat keres?
Testi éhség, melynek mindegy a tárgy?
Ez is, az is! De ahogy ezerszeres
feszültséggel átüti áramát
rajtunk, már több, mint testi-lelki vágy,
már-már téboly. Miféle kényszeres
erő szereti mibennünk magát,
s taszít egymáshoz: szeresselek, szeress?
Megveted magad? Én nem akarom?
Egy mindkettőnknél nagyobb hatalom
-émelyegsz? – egymás karjaiba lök,
s érezzük rángva, két áramütött,
hogy senkinek jobb nem volt s nem lehet,
mint neked velem és nekem veled.
Jól megjelölte ezt az ezredévet:
kereszttel írta rá kemény nevét,
mint halhatatlan győzelmi ék.
Tűz Tamás
Alapkő lett, de kőnél súlyosabban
vetette el az épülő falakban
toronyszökkentő, férfias hitét.
Amint alázatát mindegyre inkább
úrrá emeli roppant erején,
a bércre hág s egy országon tekint át,
hol hajnalpírban reszket még a fény.
Komor felhőkből bomlik ki a kék ég
s virrasztva várja népe ébredését
a századok szélfútta reggelén.
- Élő anyámnak
Vészes sirálysikollyal ha fölsikoltok
nem hallja senki pedig
testvéreim
a milliók
sikoltanak akik meghalnak valahol
és milliók
akik helyett élek és szeretem árván
az adott asszonyt
s milliók
akik helyett álmodom az álmot
és támadok fel Krisztusként
vérszínpiros rossz hajnalokon
a bűnre és a vágyra
alázatra és tisztaságra
s a születések szeretések és
temetések
testvéreim
miattam szépek!
1928. november 3
Ha van hozzá jó szemed,
és a dalaimba nézel,
szép fiatal hölgyikét látsz
andalogni ott le és fel.
Ha van hozzá jó füled,
sóhaját is hallod ennek,
kacaját, dalát, s e hangok,
jaj neked, szívedre mennek.
Mert úgy fon be téged ő,
ahogy engem: szóval, szemmel.
Tavaszlázban bódorogsz majd
zöld erdőn, szerelmes ember.
(Nadányi Zoltán fordítása)
Hogyne szérne szívem, dét
Sorsunk mostoha világba,
Mind tullukat, elhintezett.
Vaszbul lenne, mígisz szérik,
Mikar igazi testvérek
Egymás nelvit nem üsmérik.
Tiszta szívbül érdeklűdel,
Testvéredet megtaláljad
Sajnus, vele nem értüdel.
Átkazatt sorsa magyarnak;
Míly nyomokot szívbe hagyatt:
Bút, emlíket, mint egy zsarnok.
My szajnálúszabb világan,
Rontsd egy berebnek a físzkit,
Két golac áll árva ágon.
Boldogsága a családnak
Innapaknál, mikar zegísz
Kürül, egy asztaland állnak.
Királyném, kigyúltak a lángok,
Aranyos hintónk, íme, száll,
Ma a nép közé vegyülünk el,
Te a királyné s én a király.
Lásd, ez a fényes kocsitenger
A villámfényes fák alatt
Miérettünk hullámzik, fénylik,
Hogy téged s engem lássanak.
Királyném, bocsásd le a fátylad:
Ma este kegyosztók leszünk.
(Döcög, döcög az ócska konflis
És mi sápadtan reszketünk.)
Királyném, megölnek a vágyak.
Sohse vágyott, mint te meg én,
Földi pár úgy az élet-csúcsra
És sohse volt még ily szegény.
Uram, ki fönt az égben
lakozol fényességben,
gyujtsd föl szent tüzedet
az emberek szívében.
Az emberek agyára
áraszd el bölcsességed.
Értsék meg valahára
mi végből van az élet.
Arasznyi kis idő csak,
mely ajtódig vezet.
De előre csak a jó visz,
a gonosz vissza vet. (...)
Tovább itt olvasható: Lighthouse
Az első este
A fotelban ült, neglizsében,
s az ablakhoz kaján fejek,
nagy fák dugdosták indiszkréten
egész közel a szemüket.
Félmeztelen helyezkedett el
s összekulcsolta a kezét.
Kis lába fázós élvezettel
nyúlt a földre, s szép volt, de szép.
Néztem, hogy röpdös a hajában
egy kis sárga sugár vidám
pillangóként s a mosolyában
s a keblén: légy a rózsafán.
Megcsókoltam finom bokáit.
Ő fölényesen kacagott;
hangja úgy trillázott, sokáig,
mint eltört üvegdarabok.
15 éve | [Törölt felhasználó] | 1 hozzászólás
A CIGÁNYLÁNY ÁTKA
Hogyha elfelejtesz engem
Tanyát benned ördög verjen
Ha én neked már nem kellek
Azt kívánom hogy gebedj meg
Ha a szívedből kivetnél
Pópa álljon a fejednél
Ha a szemed vetnéd másra
Üljön tort az apád háza
Ha a szívemet eldobnád
Hóttodba csókoljon anyád
Kárhozz örök kopaszságra
Ne maradjon fog a szádba
Légy hídvégen guggoló
Kunyeráló kolduló
De ha holmi kurvaféle
Jönne ki hozzád estére
Poklok pokla égessen meg
Ha neked már nem én kellek
Este mikor vennéd kézbe
Gitárodat a tűz égje
Szemedre boruljon hályog
Kapj fekete sárgaságot
Verjen kórság a tüdődből
Görnyedezve vért köhögj föl
Hogyha mással fekszel össze
Ránduljon a tested görcsbe
Szökjön ki a szíved is
Ne tudd az út merre visz
Száradjon le kezed lábad
Ne horgadjon föl a vágyad
Még a halál is űzzön el
Két lej-érő tömjénfüsttel
Emberből légy nem-ember
Élve temessenek el
Csak én hozhassam meg álmod
S én űzhessem el az átkot
De ha hozzám jössz ki este
S ölelhetlek eszem-vesztve
Míg ló nyerít s valahol
Mély hangú furulya szól
Tépd le rólam hímezett
Királynői ingemet
És csókolj hogy csókod fájjon
Lohaszd le a forróságom
És én akkor majd meglátod
Elűzöm rólad az átkot
Messze futó vizek hátán
Gyorsan szálló szelek szárnyán
Kergetem majd messzire
El a világ végire
Luminita Mihai Cioabă a szebeni roma király lánya.
A csőszkirály köszöntője
Kedves közönség, tisztelt kompánia!
Rám hallgasson minden emberfia.
Igazságot szólok, ezért ki is állok,
Mert ha én bort iszok, bort is prédikálok
Bort iszok, még pedig jó bort,
s ez nem afféle mánia vagy hóbort,
mert a bornak is megvan a maga igazsága,
minden nyavalya legfőbb orvossága.
Most egyet iszom, ha meg nem haragusznak,
aztán tovább mondom , mert még elalusznak.
A tegnap este az Árpi komámmal, addig kóstolgattuk,
addig nyalogattuk,úgy megváltozott a komám ábrázatja,
hogy nem ismert rá a saját édesanyja.
Konsztantyin Szimonov:
Várj reám
Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
őszi búja nyom;
várj, ha havat hord a szél,
várj, ha tűz a nap,
várj, ha nem is jön levél
innen néhanap;
várj, ha nem vár senkit ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.
Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el,
ha álltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell...
ha lemondtak rólam már
apám s lányom is,
s jóbarát már egy se vár--
...szinte látom is:
borral búsul a pohár,
s könnyet ejt szemük,
rám gondolva.
Sirám
Az útra hagytak Istenem
s azon se hagynak járni
osztozkodnak a testemen
már a halál kutyái
s a házamon a rokonok
a szomszédok meg más is
széthordják hogyha meghalok
a fundamentumát is
a lélek is csak hálni jár
hálni belém a lélek
nem félek én attól se már
mitől annyian félnek
csak mondanád meg Istenem
mi végre kellett élnem
mi célod volt s még van velem
ilyen betegen s vénen?
Kányádi Sándor
William Butler Yeats
(1865 - 1939)
Ha ősz leszel...
Ha ősz leszel s öregség álmosít
s tűznél bóbiskolsz, vedd le könyvemet,
és álmodd vissza régi szép szemed
szelíd nézését s mély árnyékait.
Hányan szerették játszi gráciád,
s csalfán vagy hűtlenül szépségedet;
csak egy, csak egy zarándok lelkedet
és változó arcod búbánatát;
s míg rád az izzó kályha-rács lehel,
mormold: a szerelem be messze ment,
hegyormokat hagyott el odafent
s arcát csillagrajban rejtette el.
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethesz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad
más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes
vagyok.
15 éve | Balogh Péter | 0 hozzászólás
Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.
Buzgóságban sohsem lohadni,
Semmit se kérni, el se venni,
Nagy hűséggel mindent szeretni:
Milyen jó volna mindig adni.
Még az álmokat se hazudni,
Mégis víg hitet adni másnak,
Kisérő sírást a sirásnak:
Milyen jó volna áldni tudni.
Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.
15 éve | Balogh Péter | 0 hozzászólás
RIDEG ÚRNŐJÉHEZ
Marvell
Ha több volna az év, a föld,
nem lenne bűn a gőgje, Hölgy.
Tűnődnénk, hogy múlassuk itt
hosszú szerelmünk napjait.
Te hindu Gangesz peremén
rubintot lelnél, amig én
sírnék. Szeretném tizenöt
évvel a vízözön előtt,
s ön lenne egyre kényesebb,
míg megtérnek a héberek.
Növényszerelmem nőne, mint
hatalmas birodalmaink,
s száz évig dícsérném neked
a homlokodat, szemedet,
kétszáz év egy-egy melledért,
a többi harmincezret ér,
külön kor minden egyes ív,
legvégül maradna a szív.
15 éve | Balogh Péter | 0 hozzászólás
15 éve | Balogh Péter | 0 hozzászólás
SZERETLEK
Eino Leino
Benned szikrázó halmazban hever
sosem sejtett világok ritka kincse,
kincs, mit szomjas kezem nem érhet el,
s azt sem hagyod, hogy szemem megtekintse.
Vagy csak káprázat ez? S tán nyoma sincs e
kincsnek, amivel fennen kérkedel...
Valaki rám fellegtrónusról int le,
kit én emeltem csak az égbe fel -
S hiába tettem, hisz nincs egy rövid
pillanat, mely közönyödben megingat.
Rejtélyes ujjak szorgosan szövik
életünk sötét s arany szálait.
15 éve | Balogh Péter | 0 hozzászólás
Egy nap többé a dal se szárnyal
Új perc áll a régi helyén
S mint szétszakadozó madárraj
Széthull e szív is mely enyém
Mielőtt a jövő e zápor
Jön és mesénk semmibe tűnt
S a nap az élet ablakáról
Letörli egybefont nevünk
Egy percre egy szemvillanásra
Amíg van itt még valaki
Gondoljatok a fuvolásra
Vessetek pár garast neki
Hogy szerelnünk tűnő zenéje
Csak még egyszer felhangzana
Mielőtt végleg elenyészne
Az utolsó nap végszava
Somlyó György fordítása
15 éve | Balogh Péter | 0 hozzászólás
MADZSAR TÜRKI
Divinyi Mehmed
Fekete szemü szemöldökü!
Szeretlek én: te 's megszeress.
Narancscsecsü, keskeny derekü
Szeretlek én, te 's megszeress.
Éjjel-napval eszembe vagy,
Kérlek téged, engem ne hagyj;
Oh mely fényes orcáju vagy!
Szeretlek én, te 's megszeress.
Melykor nem lát téged szemem,
Elvész ottan mind örömem,
És elhervad mind tetemem.
Szeretlek én, te 's megszeress.
Az ok dícsíretes legyen;
Vagy lyány, vagy menyecske legyen:
Kit szeretsz, szeretőd legyen.
Régi dalok
(SZEMELVÉNYEK)
Rég nem írnak már ódákat nálunk.
Kinek mondjam el hanyatlásunkat?
Gaz közé vetve a Dalok könyve
s a Hadak kora tüskét termett csak.
Sárkány- s tigrisként falták föl egymást
s a nagy harc vége Csin vad uralma.
Ó, a helyes hang mért tűnt homályba?
A Száműzetést harag íratta.
Majd Hsziung és Hsziang-zsu versében zengett
az új költészet nagy áradása,
s bár sok újulás követte egymást,
eljött a líra sivár apálya.
15 éve | Balogh Péter | 0 hozzászólás
A NAIV FIÚK
Verlaine
A magas sarkok és a hosszu szoknyaaljak
csatájában, az út s a szél szerint, bizony
néha a boka is előtünt - ó, nagyon
ritkán! - de már ez is öröme volt a napnak.
Máskor meg szépeink fehér nyakát a zöld
homályban szúnyogok fulánkja simogatta,
s villant ilyenkor a vakító váll, riadva,
s gyerekszemünk csak úgy habzsolta a gyönyört.
S leszállt az est, az ősz, sejtelmes esti óra;
karunkon csüggtek a szép hölgyek álmatag,
s oly izgató szavak hagyták el ajkukat,
hogy lelkünk remegő csodálkozás azóta.
Gautier
Ó, asszonyom, nem önt szeretem én,
de még a bájos Julia se bájol,
nem félek a fehér Opheliától
és nem gyulok fel Laura szemén.
A kedvesem ott él Kínába kinn;
agg szüleivel lakik ő nyugodtan
egy hosszú, vékony porcellántoronyban
a Sárga-folyó zúgó partjain.
Ferdült szemében álmodó szigor,
tenyérbe vágyik karcsú, könnyű lába,
a bőre villog, mint rézfényű lámpa,
hosszúkás körme kármintól bibor.
Olykor kibukkan a fátyol alol,
fölötte csendbe csicsereg a fecske,
s ő minden este álmodón, repesve
barackvirágról, fűzfáról dalol.
15 éve | Balogh Péter | 0 hozzászólás
ÉJSZAKAI TALÁLKOZÓ
Browning
A szürke táj, a fekete táj;
a hold, mint sárga, görbe kés;
s az álmukból riadó pici
hullámok tüzes gyürüi,
mikor az öbölbe fordulok, és
csónakom a parton megáll.
Aztán egy mérföld sós homok;
három dűlőn túl a tanya;
ablak, kopogás, gyors sercegés,
kék gyufaláng, mely elenyész,
egy nő halk, s boldog sikolya,
s két szív, mely egymáson dobog!
(Szabó Lőrinc)
További versek itt: December 13.
15 éve | Balogh Péter | 0 hozzászólás
Kösöntyű |
Úgy félek, hogy ezt a homályos, ódon,
vén bánatot egy éjjel elveszítem,
és véle együtt életem s a szívem,
a szívem is, és megvigasztalódom. ...
A cikk a következő helyen olvasható: December 13.
Alfred Tennyson (I. Tennyson báró) (1809. augusztus 6. – 1892. október 6.) az Egyesült Királyság nemzeti költője és egyben Anglia egyik legnépszerűbb költője.
A teljes cikk, és versei itt olvashatóak: December 13.
Két szálfát hoztak Ámon udvarára
és szólt a főpap: „Ámon, jól figyelj:
Kereszt legyen. Ne félj! Meglesz az ára.
Durva, nehéz… Ne faragj rajt' sokat.
Sürgős.” És Ámon munkához fogott.
Fejszecsapások hullottak a fára.
Akkor hajnalodott.
Avers folytatása itt: December 13.
15 éve | Balogh Péter | 0 hozzászólás
Fiam, aki a világ küszöbén állsz, legyen ez a vers neked útravalóm.
Apád szól vele hozzád, élete tanúságával. A kusza valón
tisztán akart átmenni ő is, derékon fölül legalább.
De itt az ember vagy beledöglik a sárba, vagy eladja magát.
Mi vár rád? Nem tudom. De döntened kell jó korán: mi kell,
konc-e, vagy tisztesség. Ha könnyű élet, karrier —
ennek leckéje egyszerű: a szádon mindig más legyen, mint a szívedben,
aljasságodban légy rettenthetetlen,
ne nézd, kivel szövetkezel, de kötésed ne tartsd meg soha senkivel,
s így meglesz mindened, amit kívánsz: pénz, hatalom, siker.
Én, Mécs, Isten szavának trombitája
s mint költő, élő lelkiismeret:
szétkürtölöm most minden égi tájra,
hogy vannak züllött ifjú emberek,
kikből nem lesz se szent, se honfi hős!
S e fiúkért valaki felelős!
A kis királyfit rajongástul égve
nagy mesterek védték a bűn elől,
grófok, bárók s a pápa őszentsége
is érdeklődött hogyléte felől
– s ezekre nem vigyázott lelki csősz!
E fiúkért valaki felelős! ...
A vers folytatása itt találhat: December 13.
15 éve | Balogh Péter | 0 hozzászólás
Alszom, s szívem virraszt, mindig tehozzád vágyom.
S mellém varázsol egy aranyló szárnyu álom.
A szívem szíveden. Kezemmel reszketeg
érintem bőrödet, feszes lesz és remeg.
S egy indulat riaszt, az álomképi béke
széthull és zaklatott, rossz ébredés a vége;
magamban fekszem itt, felgyúlva azt hivém,
szép szádat csókolom, s párnát csókoltam én;
és álomban karom ölelni vágyva tested a párna pelyheit ölelte csak helyetted.
Radnóti Miklós fordítása
Forrás: Klasszikus Francia Költők, 366-367.
Bús vállunkon nyűtt tarisznya,
nyűtt lábunkon ócska csizma,
fel is út, le is út,
idegenbe visz az út.Fáj szívünkben régi emlék,
bizony pajtás, haza mennénk,
de nincs hova: nincs hazánk
se otthonunk, se anyánk.Idegenből idegenbe,
munkahelyről munkahelyre
visz az idő, visz a szél,
gonosz idő, gonosz szél.Gép dübörög, fejsze csattan,
otthon járunk gondolatban
s míg hordjuk a szolga-súlyt
fáj az élet, fáj a múlt.
15 éve | Balogh Péter | 0 hozzászólás
Tanuld meg, porember, a sorsod: lemondás
s lemondani nekem oly fájdalmas-édes.
Ura a végzetnek, ki ezt megtanulja,
bánat és csalódás nem fér a szivéhez.
Nézd a természetet, mint vál elmulásra,
minden egyes ősszel lassan hervadozva
csüggedt mosolyában, hogy a világ lássa,
küzdelem és bukás a porember sorsa.
S tudok lemondani: oly édes-nyugodtan
hajtom le fejemet síri nyoszolyámra
s édes a lemondás: az élet torz-arcát
redőosztó kézzel mosolygósra váltja,
vérezve vesződünk viharzajos tusán,
míg végre a halál karján elalélunk
s fáradt szemeinknek a zűrzavar után,
a ciprusok árnyán dereng fel a célunk.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás