Elizabeth Barrett-Browning:

PORTUGÁL SZONETTEK XIII. - XIV.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

http://soundgraph.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1200370

Elizabeth Barrett-Browning:

PORTUGÁL SZONETTEK X. - XI.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

http://soundgraph.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1199584

Elizabeth Barrett-Browning:

PORTUGÁL SZONETTEK IX. - X.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

http://soundgraph.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1199569

fwUQ30 eblyphhcmxdz, [url=http://nlhgkmljjnbp.com/]nlhgkmljjnbp[/url], [link=http://uvqzummqlwxl.com/]uvqzummqlwxl[/link], http://wlegfczxzlij.com/

Remény

Árad a lelkemből,
a sóvárgó remény.
Szeretnélek egyszer,
megölelni még.

Testem és a lelkem,
csak is téged kíván!
Minden kis porcikám,
sajgón érted kiált.

Jöjj el!- kérlek téged,
nagyon szeretném!
Mindent meg is tennék,
ha tied lehetnék.

Az én szerelmem már,
többé nem akar mást.
Minden énem kíván,
érted szól az imám.


Álmomba szárnyalok,
veled elrepülök.
Te rólad álmodok,
még mindig rád várok.

Annyira szeretném,
hogy legyél az enyém!
De hisz, egy éjszakát,
többet nem kérek én.

YKfX66 gfhqrzzvwhlx

bq2pim nfespfknlmat, [url=http://gjgodehlzzjc.com/]gjgodehlzzjc[/url], [link=http://ffcctinuqkbp.com/]ffcctinuqkbp[/link], http://mjutiqoxsnjx.com/

 

Szerző:Pecznyík Pál

 

 

 

 

Titok

Gyengék vagyunk és sérülékenyek,
de hogy ne lássa rajtunk senki,
öklünket rázzuk a világnak,
büszkén viseljük sebeinket,

hisszük, hogy nem tartozunk másnak,
csak önmagunknak.
Éjszaka...
vagy ha álmatlan hajnal éber
forgolódás közben talál,

megrebbenve, mint gyertya fénye
kimondjuk súgva, szinte félve
mindenkinek a titkok-titkát,
mit eltemetni végleg nem lehet:
gyengék vagyunk... és sérülékenyek...

You've really hleped me understand the issues. Thanks.

Láttál gyümölcsöt fenn a fákon?
Alul éretlen, s elérhető.
Ahol nap éri, messzi ágon,
finomabbra és szebbre nő.
S ha körbenézel lenn a porban,
néhány ütődött, oly közel.
Ha ezért nyúlsz és szeded sorban
velük tán boldogabb leszel?
Érdemes-e a szépért mászni?
S elérni inkább a csodát,
mint földről rosszakat halászni,
s csalódni sok-sok éven át.
Megéri-e a fáradtságot,
hogy megleld a pont neked valót?
Megtalálni a boldogságot,
s tudni, hogy nem hiába volt,
a hit, a küzdelem megérte,
mert minden vágyad teljesül.

 

Very cute DT cards. Foregoing the risk of embarrassment to enter with the last LO I made. All spamts were cut and glued as well as added a second layer with a pop dot adhesive for deminsion. I truly hope everyone gets as big a laugh out of my project as I do. Have a great Monday!

Call the school ietslf to see if they offer any scholarships for nurses. Sometimes colleges offer scholarships for specific majors or even for people who had great grades in high school. If they do have the scholarships, you would apply for them during your senior year of high school. After you graduate college, certain hospitals will pay for your college debt over a period of time if you work for them for awhile. (That is if you wouldnt get the full ride scholarship)

ldNyi3 fqfxukjrbozo, [url=http://doqwdkxthyvc.com/]doqwdkxthyvc[/url], [link=http://rilhkpwyhocv.com/]rilhkpwyhocv[/link], http://anujefvtiplf.com/

MESE pályázat kiírás: http://mese2009.poeta.hu

Az én Egyiptomom VERSpályázat kiírás: http://poeta.hu/Egyiptom01.doc

Az én Egyiptomom FOTÓpályázat: kiírás: http://alkot.hu/Egyiptom02.doc

 

 

 

Megsejtettem tested vonalait
A mély és fátyolos ruha alatt.
Villanó húsod, gyönge vállaid
S egy gyáva, vágyó hullámvonalat,
Mely melleden nyújtózott.

Nézd: remegek s te áldott buja vagy
S tavasz még meg nem rázta testedet
S most minden izmos, szépívű lépés,
Mely combod vezérli, hozzám vezet.
O jöjj hozzám, asszonyom.

O jöjj: gyönyörűen férfi vagyok,
Tüzes, hatalmas, rajongó-szelíd.
Arcom az álmodó élet himnusza
És nincsen arc, mely szebben istenít:
Úgy remegek utánad.

 

 

Hogy bomlanak, hogy hullanak
a fésűk és gyűrűs csatok:
ha büszkén a tükör előtt
bontod villanyos hajzatod!
Úgy nyúlik karcsú két karod
a válladtól a fürtödig,
mint antik kancsó két füle
ha könnyed ívben fölszökik.

Ó kancsók kincse! drága kincs!
Kincsek kancsója! Csókedény!
Hozzád hasonló semmi sincs,
szent vággyal nézlek téged én!
Eleven kancsó! életé,
kiben a nagy elixir áll,
amelytől élő lesz a holt
s a koldus több lesz, mint király.

Hogyan dicsérjem termeted?

Sziasztok! 2009. november 5 - december 15 között a lenti Verslistás kiadványok óriási árkedvezménnyel vásárolhatók meg. BARÁTOK VERSLISTA MEGRENDELŐLAP 1. (VERSLISTA BEVÉTELE) Megrendelem a Barátok Verslista Képzeld el c. folyóiratának 1. számát ..... példányban. Megrendelem a Barátok Verslista Képzeld el c. folyóiratának 2. számát ..... példányban. Megrendelem a Barátok Verslista Képzeld el c. folyóiratának 3. számát ..... példányban. Megrendelem a Barátok Verslista Képzeld el c.

A Vizuális Pedagógiai Műhely BT. 2009. január 1-től irodalmi folyóiratot
indított.
A folyóirat címe: Irodalom Feketén-Fehéren.

A nyomtatott folyóirat A5-ös méretű, 40 oldalas. A belső oldalak és a borító
is fekete-fehér.

A folyóiratba várjuk írók és költők jelentkezését. A 40 oldalból min. 2
(A5-ös) oldalnak a jelentkező szerző (irodalmi kör) bemutatkozásának kell
lennie, a fennmaradó oldalakon pedig az illető (irodalmi kör) saját írásai
jelennek meg.
A hátsó borítóra majd egy portré fotót várunk a szerzőről (illetve egy
csoportképet az irodalmi kör tagjairól).

 

HALLOD, AMINT SUHOGÓN

 

Hallod, amint suhogón elhúznak az égen a darvak?
Ékük száll magasan, déli mezőkre repül.
Foszlik a sárga levél, a nyiresben füttyög a cinke.
Azt mondod: türelem, várjuk a lanyha tavaszt.
Kedves, a messzi jövőt várjam gyönyörű közeledben?
Kinn kavaroghat a hó – csak virul arcod azért.
Gyakran tükröd elé ülsz, gyermeki szép mosolyoddal
babrálod ragyogó, dús-koszorús hajadat.
Mondd meg hát, mikor élőbb, forróbb s szebb üde arcod:
májusi reggel, a friss, fényteli kert közepén,
vagy ha tüzemnél ülsz, s én úgy féltem kicsi lábad,
hogy sziszegő szikrák gyors tüze megsebezi?

A bűn becserkész,
a szeretet befogad.

 

a bűn bekebelez,
a szeretet magába foglal.

A bűn megköt,
a szeretet megtart.

A bűn száz annyit ígér,
A szeretet száz annyit ad.

A bűn elveszi az önismeretet,
felmagasztal és magasba emel:
csakhogy letaszíthasson.
A szeretet helyes önismeretre tanít,
Kiábrándít hamis „önmagadból” és összetör:
Csakhogy felemelhessen.

A bűn hájjal keneget,
hogy megrontson.
A szeretet kíméletlenül pöröl,
hogy megtisztítson.

- Élő anyámnak

 

Hogyne szérne szívem, dét
Sorsunk mostoha világba,
Mind tullukat, elhintezett.
Vaszbul lenne, mígisz szérik,
Mikar igazi testvérek
Egymás nelvit nem üsmérik.

Tiszta szívbül érdeklűdel,
Testvéredet megtaláljad
Sajnus, vele nem értüdel.

Átkazatt sorsa magyarnak;
Míly nyomokot szívbe hagyatt:
Bút, emlíket, mint egy zsarnok.

My szajnálúszabb világan,
Rontsd egy berebnek a físzkit,
Két golac áll árva ágon.

Boldogsága a családnak
Innapaknál, mikar zegísz
Kürül, egy asztaland állnak.

Királyném, kigyúltak a lángok,
Aranyos hintónk, íme, száll,
Ma a nép közé vegyülünk el,
Te a királyné s én a király.
Lásd, ez a fényes kocsitenger
A villámfényes fák alatt
Miérettünk hullámzik, fénylik,
Hogy téged s engem lássanak.
Királyném, bocsásd le a fátylad:
Ma este kegyosztók leszünk.
(Döcög, döcög az ócska konflis
És mi sápadtan reszketünk.)

Királyném, megölnek a vágyak.
Sohse vágyott, mint te meg én,
Földi pár úgy az élet-csúcsra
És sohse volt még ily szegény.

Uram, ki fönt az égben
lakozol fényességben,
gyujtsd föl szent tüzedet
az emberek szívében.

 

Az emberek agyára
áraszd el bölcsességed.
Értsék meg valahára
mi végből van az élet.

Arasznyi kis idő csak,
mely ajtódig vezet.
De előre csak a jó visz,
a gonosz vissza vet.   (...)

 

Tovább itt olvasható: Lighthouse

[url=http://20mgprednisone-online.org/]Order Prednisone Online[/url] Viagra Online England http://cialis20mg5mg.net/

A CIGÁNYLÁNY ÁTKA

Hogyha elfelejtesz engem

Tanyát benned ördög verjen

Ha én neked már nem kellek
Azt kívánom hogy gebedj meg

Ha a szívedből kivetnél

Pópa álljon a fejednél

Ha a szemed vetnéd másra

Üljön tort az apád háza

Ha a szívemet eldobnád

Hóttodba csókoljon anyád

 

Kárhozz örök kopaszságra

Ne maradjon fog a szádba

Légy hídvégen guggoló

Kunyeráló kolduló

De ha holmi kurvaféle

Jönne ki hozzád estére

Poklok pokla égessen meg

Ha neked már nem én kellek

Este mikor vennéd kézbe

Gitárodat a tűz égje

Szemedre boruljon hályog

Kapj fekete sárgaságot

Verjen kórság a tüdődből

Görnyedezve vért köhögj föl

Hogyha mással fekszel össze

Ránduljon a tested görcsbe

Szökjön ki a szíved is

Ne tudd az út merre visz

Száradjon le kezed lábad

Ne horgadjon föl a vágyad

Még a halál is űzzön el

Két lej-érő tömjénfüsttel

Emberből légy nem-ember

Élve temessenek el

Csak én hozhassam meg álmod

S én űzhessem el az átkot

De ha hozzám jössz ki este

S ölelhetlek eszem-vesztve

Míg ló nyerít s valahol

Mély hangú furulya szól

Tépd le rólam hímezett

 Királynői ingemet

És csókolj hogy csókod fájjon

Lohaszd le a forróságom

És én akkor majd meglátod

Elűzöm rólad az átkot

Messze futó vizek hátán

Gyorsan szálló szelek szárnyán

Kergetem majd messzire

El a világ végire

 

 

Luminita Mihai Cioabă a szebeni roma király lánya.

A csőszkirály köszöntője

Kedves közönség, tisztelt kompánia!
Rám hallgasson minden emberfia.
Igazságot szólok, ezért ki is állok,
Mert ha én bort iszok, bort is prédikálok
Bort iszok, még pedig jó bort,
s ez nem afféle mánia vagy hóbort,
mert a bornak is megvan a maga igazsága,
minden nyavalya legfőbb orvossága.
Most egyet iszom, ha meg nem haragusznak,
aztán tovább mondom , mert még elalusznak.
A tegnap este az Árpi komámmal, addig kóstolgattuk,
addig nyalogattuk,úgy megváltozott a komám ábrázatja,
hogy nem ismert rá a saját édesanyja.

Konsztantyin Szimonov:
Várj reám

Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
őszi búja nyom;
várj, ha havat hord a szél,
várj, ha tűz a nap,
várj, ha nem is jön levél
innen néhanap;
várj, ha nem vár senkit ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.

Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el,
ha álltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell...
ha lemondtak rólam már
apám s lányom is,
s jóbarát már egy se vár--
...szinte látom is:
borral búsul a pohár,
s könnyet ejt szemük,
rám gondolva.

Sirám

 

Az útra hagytak Istenem

s azon se hagynak járni

osztozkodnak a testemen

már a halál kutyái

s a házamon a rokonok

a szomszédok meg más is

széthordják hogyha meghalok

a fundamentumát is

a lélek is csak hálni jár

hálni belém a lélek 

nem félek én attól se már

mitől annyian félnek

csak mondanád meg Istenem

mi végre kellett élnem

mi célod volt s még van velem

ilyen betegen s vénen?

 

Kányádi Sándor

William Butler Yeats

(1865 - 1939)

Ha ősz leszel...




Ha ősz leszel s öregség álmosít

s tűznél bóbiskolsz, vedd le könyvemet,

és álmodd vissza régi szép szemed

szelíd nézését s mély árnyékait.


Hányan szerették játszi gráciád,

s csalfán vagy hűtlenül szépségedet;

csak egy, csak egy zarándok lelkedet

és változó arcod búbánatát;


s míg rád az izzó kályha-rács lehel,

mormold: a szerelem be messze ment,

hegyormokat hagyott el odafent

s arcát csillagrajban rejtette el.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
 
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethesz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad
más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes
vagyok.

 

Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.
Buzgóságban sohsem lohadni,
Semmit se kérni, el se venni,
Nagy hűséggel mindent szeretni:
Milyen jó volna mindig adni.
Még az álmokat se hazudni,
Mégis víg hitet adni másnak,
Kisérő sírást a sirásnak:
Milyen jó volna áldni tudni.
Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.

RIDEG ÚRNŐJÉHEZ

Marvell

Ha több volna az év, a föld,
nem lenne bűn a gőgje, Hölgy.
Tűnődnénk, hogy múlassuk itt
hosszú szerelmünk napjait.
Te hindu Gangesz peremén
rubintot lelnél, amig én
sírnék. Szeretném tizenöt
évvel a vízözön előtt,
s ön lenne egyre kényesebb,
míg megtérnek a héberek.
Növényszerelmem nőne, mint
hatalmas birodalmaink,
s száz évig dícsérném neked
a homlokodat, szemedet,
kétszáz év egy-egy melledért,
a többi harmincezret ér,
külön kor minden egyes ív,
legvégül maradna a szív.

MADZSAR TÜRKI

Divinyi Mehmed

 

Fekete szemü szemöldökü!
Szeretlek én: te 's megszeress.
Narancscsecsü, keskeny derekü
Szeretlek én, te 's megszeress.

Éjjel-napval eszembe vagy,
Kérlek téged, engem ne hagyj;
Oh mely fényes orcáju vagy!
Szeretlek én, te 's megszeress.

Melykor nem lát téged szemem,
Elvész ottan mind örömem,
És elhervad mind tetemem.
Szeretlek én, te 's megszeress.

Az ok dícsíretes legyen;
Vagy lyány, vagy menyecske legyen:
Kit szeretsz, szeretőd legyen.

A NAIV FIÚK

Verlaine

A magas sarkok és a hosszu szoknyaaljak
csatájában, az út s a szél szerint, bizony
néha a boka is előtünt - ó, nagyon
ritkán! - de már ez is öröme volt a napnak.

Máskor meg szépeink fehér nyakát a zöld
homályban szúnyogok fulánkja simogatta,
s villant ilyenkor a vakító váll, riadva,
s gyerekszemünk csak úgy habzsolta a gyönyört.

S leszállt az est, az ősz, sejtelmes esti óra;
karunkon csüggtek a szép hölgyek álmatag,
s oly izgató szavak hagyták el ajkukat,
hogy lelkünk remegő csodálkozás azóta.

KÍNAI SZERELEM

Gautier

Ó, asszonyom, nem önt szeretem én,
de még a bájos Julia se bájol,
nem félek a fehér Opheliától
és nem gyulok fel Laura szemén.

A kedvesem ott él Kínába kinn;
agg szüleivel lakik ő nyugodtan
egy hosszú, vékony porcellántoronyban
a Sárga-folyó zúgó partjain.

Ferdült szemében álmodó szigor,
tenyérbe vágyik karcsú, könnyű lába,
a bőre villog, mint rézfényű lámpa,
hosszúkás körme kármintól bibor.

Olykor kibukkan a fátyol alol,
fölötte csendbe csicsereg a fecske,
s ő minden este álmodón, repesve
barackvirágról, fűzfáról dalol.

 

ÉJSZAKAI TALÁLKOZÓ

Browning

A szürke táj, a fekete táj;
a hold, mint sárga, görbe kés;
s az álmukból riadó pici
hullámok tüzes gyürüi,
mikor az öbölbe fordulok, és
csónakom a parton megáll.

Aztán egy mérföld sós homok;
három dűlőn túl a tanya;
ablak, kopogás, gyors sercegés,
kék gyufaláng, mely elenyész,
egy nő halk, s boldog sikolya,
s két szív, mely egymáson dobog!

(Szabó Lőrinc)

További versek itt: December 13.

Alfred Tennyson

 

Alfred Tennyson (I. Tennyson báró) (1809. augusztus 6. – 1892. október 6.) az Egyesült Királyság nemzeti költője és egyben Anglia egyik legnépszerűbb költője.

 

 

A teljes cikk, és versei itt olvashatóak: December 13.

 

 

Én, Mécs, Isten szavának trombitája
s mint költő, élő lelkiismeret:
szétkürtölöm most minden égi tájra,
hogy vannak züllött ifjú emberek,
kikből nem lesz se szent, se honfi hős!
S e fiúkért valaki felelős!

A kis királyfit rajongástul égve
nagy mesterek védték a bűn elől,
grófok, bárók s a pápa őszentsége
is érdeklődött hogyléte felől
– s ezekre nem vigyázott lelki csősz!
E fiúkért valaki felelős! ...

A vers folytatása itt találhat: December 13.

Szabó Lőrinc: AMI MENTHETŐ

Megúntam a szomorúságot,
kínozott épp elég soká,
és most mint valami piszokra,
úgy nézek bosszankodva rá,

úgy nézek rá, mint ellenségre,
ahogy kell, ellenségesen:
legkönnyebb szomorúnak lenni
s erre már nincs időm nekem.

Nincs bizony, mert reggeltől estig
gyermekeimért dolgozom,
pénzem kevesebb, mint tavaly volt
s szívem is megromlott nagyon,

és ez már így lesz, amig élek,
ezen csak rontani lehet,
igyekszem hát kibírni mindent,
s nem bánom, hogy tönkremegyek:

így mentegetem életemből
ami menthető valahogy,
és néha egy-egy kis időre
már talán boldog is vagyok.

Alszom, s szívem virraszt, mindig tehozzád vágyom.
S mellém varázsol egy aranyló szárnyu álom.
A szívem szíveden. Kezemmel reszketeg
érintem bőrödet, feszes lesz és remeg.
S egy indulat riaszt, az álomképi béke
széthull és zaklatott, rossz ébredés a vége;
magamban fekszem itt, felgyúlva azt hivém,
szép szádat csókolom, s párnát csókoltam én;
és álomban karom ölelni vágyva tested a párna pelyheit ölelte csak helyetted.

Radnóti Miklós fordítása

Forrás: Klasszikus Francia Költők, 366-367.