Még nem tudom,
hova visznek a rögök,
mi értelme a szekérnek,
ha a földben a kerék
a sártól szinte nyomorék,
ha a hajnal, mint az eb
konokul csahol.

Még nem tudom,
de érzem talán,- megtalállak,
hogy az univerzum
minden törpét átkarol,
s mi (a kihunyt csillagok is)
fényleni fogunk; ha más nem,
az öröklétben valahol.

 

Úgy eltűntél, hogy ma se találod magadat. Mintha láthatatlanul lebegnél. Nyomokat hagysz magad után, robotolsz, csak éppen te magad nem vagy itt.
Nem vagy ott, ahol éppen látszol.

HALLOD, AMINT SUHOGÓN

 

Hallod, amint suhogón elhúznak az égen a darvak?
Ékük száll magasan, déli mezőkre repül.
Foszlik a sárga levél, a nyiresben füttyög a cinke.
Azt mondod: türelem, várjuk a lanyha tavaszt.
Kedves, a messzi jövőt várjam gyönyörű közeledben?
Kinn kavaroghat a hó – csak virul arcod azért.
Gyakran tükröd elé ülsz, gyermeki szép mosolyoddal
babrálod ragyogó, dús-koszorús hajadat.
Mondd meg hát, mikor élőbb, forróbb s szebb üde arcod:
májusi reggel, a friss, fényteli kert közepén,
vagy ha tüzemnél ülsz, s én úgy féltem kicsi lábad,
hogy sziszegő szikrák gyors tüze megsebezi?

fzqnSq rflkmrwohihd

utadba jön - nem is kerested.
útjára megy - hiába nem ereszted.
mindegy - csak tűrd szótlan panasszal!
mindegy - üvölts, ha az vigasztal!
mindegy - harapd némán a nyelved!
mindegy - párnád ököllel verjed,
vagy görcsösen szorítsd a szádra!
hiszel? - most istent káromolhatsz!
hitetlen vagy? - hitet tanulhatsz!
legyintenél - az is hiába,
s hiába vágyol a halálra.
hát élj, s tanuld meg elfogadni,
hogy nem tud ennél többet adni.

- Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság? - Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék. - Az álmoknak is van színe? - Az álmoknak? Azok alkonyszínűek. - Milyen színű az öröm? - Fényes, kis barátom. - És a magány? - A magány az ibolya színét viseli. - Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.

 

Ez a legnehezebb manapság, ugye tudod?... Hogy hiányzik - nem is a szeretet - hanem a jóság. Ha valaki jó hozzánk, hirtelen melegünk lesz. Érezted már?... Hogy átsuhan rajtad valami megnevezhetetlenül kellemes érzés. Sőt, meg is lepődsz, hogy ilyesmi van még egyáltalán.
Egy jó szó, egy jó tett - és szinte megszédülsz... Érezted már?

 

Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?

                                „ki méltó látni a csodát,
                                       az a csodát magában hordja”
                                                                    (Babits)

Aki méltó, – magában hordja
a szépet s az álmélkodást,
tulajdon visszfényét ragyogja,
magától kér feloldozást.

Aki méltatlan, ki e földi
lét törvényének rabja csak,
magában nem tud tündökölni,
s lerogy saját súlya alatt.

Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerûen azért, mert össze vagy hangolva vele.

A bűn becserkész,
a szeretet befogad.

 

a bűn bekebelez,
a szeretet magába foglal.

A bűn megköt,
a szeretet megtart.

A bűn száz annyit ígér,
A szeretet száz annyit ad.

A bűn elveszi az önismeretet,
felmagasztal és magasba emel:
csakhogy letaszíthasson.
A szeretet helyes önismeretre tanít,
Kiábrándít hamis „önmagadból” és összetör:
Csakhogy felemelhessen.

A bűn hájjal keneget,
hogy megrontson.
A szeretet kíméletlenül pöröl,
hogy megtisztítson.

Great hammer of Thor, that is pwoerlfuly helpful!

Ecuador es maravilloso. La iiviatnca de proteger las zonas en las que hemos tenido el privilegio como parte de esta geografia en el mundo, es la mas acertada. Yasuned; huele a canela, a selva encantadora, miles de especies vegetales y faunedsticas se concentran alled; patrimonio del planeta. Es suelo fanico, parece paraiso, eden que seguramente incluye entre sus huespedes a Dios. Yasuned, es todo: rios, minerales, petroleo, oro; suficiente para que el mundo proteja su natuaraleza.

Csukás István
Ülj ide mellém

Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.

Q5zccG fbcutzgdtzux, [url=http://dnovqxgroksl.com/]dnovqxgroksl[/url], [link=http://nrztffihbwdt.com/]nrztffihbwdt[/link], http://uxmnuvyfordo.com/

Es un orgullo que mi paeds lirede una propuesta de este tipo. Ased mismo es de gran satisfaccif3n saber que primf3 la sensatez,ya que hubo un tiempo en que se pensf3 seriamente en explotar el crudo de la zona ITT. Personajes como Alberto Acosta,quien se negf3 a la explotacif3n del crudo cuando fue Ministro de Energeda,y de Roque Sevilla,quien lidera la promocif3n del proyecto, hacen ver que en el Ecuador se este1n dando cambios sustanciales, que hacen ver que la noche de nuestros pueblos se va terminando.

 

Hogy mit kell tenni, azt sokan tudják.
Hogy hogyan kell tenni,
Az kevés embert érdekel.
S még ennél is kevesebb az,
Aki meg is meri tenni.

Egy olyan világban, ahol a mennyiség egyre inkább háttérbe szorítja a minőséget, és ahol egyszeri használatra gyártjuk a tárgyakat, egy kapcsolat válságos pillanataiban könnyen felmerülhet az a gondolat, hogy új társat keressünk magunknak. Aki már többször megtette ezt, valószínűleg újra és újra rácsodálkozott arra, hogy új partnerei hasonló "gyári hibákkal" rendelkeznek, mint a régiek. Végül pedig arra a következtetésre juthat, hogy a másik nem egyszerűen ilyen, és kész.

 

Egy szerény ember, ha batyujával vagy hátizsákkal gázol az áradó vízben, szomorú látvány, de nem olyan leleplező: látszik, hogy mindig közel élt a bajhoz, még ha mindenét elvitte is az ár, előbb-utóbb föl fog állni valahogy. De amikor az álboldogság dől össze, abban mindig van valami leleplező: mintha egy mesevilág díszleteit röpítené el a hurrikán, vagy öntené el a közönyös tengerár.

 

Van, amikor egy emberi kapcsolat ideje lejárt.

- Élő anyámnak

 

Hogyne szérne szívem, dét
Sorsunk mostoha világba,
Mind tullukat, elhintezett.
Vaszbul lenne, mígisz szérik,
Mikar igazi testvérek
Egymás nelvit nem üsmérik.

Tiszta szívbül érdeklűdel,
Testvéredet megtaláljad
Sajnus, vele nem értüdel.

Átkazatt sorsa magyarnak;
Míly nyomokot szívbe hagyatt:
Bút, emlíket, mint egy zsarnok.

My szajnálúszabb világan,
Rontsd egy berebnek a físzkit,
Két golac áll árva ágon.

Boldogsága a családnak
Innapaknál, mikar zegísz
Kürül, egy asztaland állnak.

Királyném, kigyúltak a lángok,
Aranyos hintónk, íme, száll,
Ma a nép közé vegyülünk el,
Te a királyné s én a király.
Lásd, ez a fényes kocsitenger
A villámfényes fák alatt
Miérettünk hullámzik, fénylik,
Hogy téged s engem lássanak.
Királyném, bocsásd le a fátylad:
Ma este kegyosztók leszünk.
(Döcög, döcög az ócska konflis
És mi sápadtan reszketünk.)

Királyném, megölnek a vágyak.
Sohse vágyott, mint te meg én,
Földi pár úgy az élet-csúcsra
És sohse volt még ily szegény.