Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
13 éve | ÁRGYELÁN ALEXANDRA | 1 hozzászólás
Nem szerelemről szól mit ma ide írok,
a múltból felmerülő kép lebeg előttem.
Egy göndör hajú,cserfes csöpp leányról.
Nyaralni volt a családom.
Miskolc-Tapolca utcáit róva
melyek oly meredekek.
Egy kerítésen kihajló ágon
leányzóm mosolygó almákat látott.
S felkiáltott, kérek én is, ugye szedtek.
Öcsém nagy nehezen hegyét elérve
rázta meg az ágat, s az almák
örült iramba gurultak le a vízelvezető árokban.
Barna szemű szöszke lányom, lábait
kifelé dobálva, ordítva rohant utána.
13 éve | ÁRGYELÁN ALEXANDRA | 0 hozzászólás
|
|
|
13 éve | ÁRGYELÁN ALEXANDRA | 1 hozzászólás
| Néha életünk oly mostoha, de valahol ott a távolban, Valahogy mindig felcsillan egy távoli fénysugár. Mely a meleg érzetét, s a remény egy kis sugarát. Betegen haldokló szívedben, újra s újra vissza lopják. Mert ezt az életet igazán csak az becsüli, ki már egyszer, vagy többször belehalt, De itt van s küzd útólsó leheletig. Éld meg minden napod- -úgy mintha ez lenne az útólsó. Úgy mintha minden nap bucsúznál. S hidd el kevésbé fáj a magány. |
13 éve | ÁRGYELÁN ALEXANDRA | 0 hozzászólás
| Ha jössz szívem,a Tisza-parton gyere, azután fordulj a nyárfa sor fele s utána a felém lejtésű hajlamon ereszkedj le a szelíd hajlaton. Nézd nem az út, a kétely meredek. Ám azon túl már a föld közel lebeg az ég -egünk- s a küzdelmes világ: vásznába törli fáradt homlokát. Hát arról jöjj, hol az ábránd és való játékaként egybeszántható s telekkönyvezettek a mániák, ha jössz szívem, a téren át gyere. Tudod, ahol a gyalogút talpad alatt az árokba gurult s egyirányú ösztönöd alatt megnyílt a szerte ágazó tudat S alázuhantál. |
13 éve | ÁRGYELÁN ALEXANDRA | 0 hozzászólás
Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem az emléke, a hiánya él bennünk!
Ezen a napon minden más
Újra mélyen érint meg a gyász
Nincs már velünk együtt
Kit ismertünk vagy szerettünk
Ma lélekben újra együtt lehetünk.
Eszembe jutnak az együtt töltött napok
Fülemben újra megcsendült a hangod
Szinte látom minden mozdulatod
Nem is tudhatod, mennyire váj hiányod.
Gyertyákat gyújtunk és mécseseket
Ezek a fények világítsanak Neked
Örök világosságban, békességben nyugodj
Soha el nem felejtünk, biztosan Tudod!
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás