Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
17 éve | ÁRGYELÁN ALEXANDRA | 0 hozzászólás
audrey
Tudom, tudom ... írni is illene néha. De, egyszerûen nem jut rá idõ, agy, akarat, kedv ... pedig olyan jó lenne megfogalmazni a boldogságot. A néha elöntõ szomorúságot. A félelmeket. A kétségeket. Az örömöket, a gyönyörû perceket. De folyton ez a rohanás. A dolgok helyrerakása. Jobban mondva: újra rakása. Építkezem. Egy új életet építek, amelybõl kiesnek emberek, de beépülnek újak. Harcolok. Szülõkkel, gyermekkel, érzelmekkel, vágyakkal, önmagammal.
17 éve | ÁRGYELÁN ALEXANDRA | 0 hozzászólás
\'
Azt mondják, semmi se az,
aminek látszik,
talán az élet is
csak életnek látszik,
talán nem is ismerjük
a valódi életet,
senki nem mondta meg nekünk,
hogyan kell élnünk,
ügyetlenül próbálkozunk,
rossz példát utánozunk,
csak a csecsemõ,
aki most születik,
õ tudja egyedül mi az, hogy élni,
hogyan kell valóban létezni,
de mi hamar beíratjuk
a látszatélet iskolájába,
tanulja meg õ is,
kívülrõl-belülrõl a látszatot,
a látszatot, ami elfeledteti,
kiszorítja a valóság ismeretét,
megtanítjuk,
bánat nélkül könnyezni,
öröm nélkül nevetni,
szív nélkül szeretni,
és azt,
hogyan kell megöregedni,
megtanítjuk neki
valóság helyett a látszatot,
a lényeg helyett a lényegtelent,
megtanítjuk,
hogyan kell tengerbe
kanállal vizet hordani,
lassan felváltja
az igazságot a hazugság,
a meleget a hideg.
|
|
|
17 éve | Gellér Erzsébet | 0 hozzászólás
Gyulai Pál: Tanács
Kiket szeretsz s a kik szeretnek,
Ha bántanak, ha megsebeznek:
Ne haragudj' rájok sokáig!
De öntsd ki szived', s ha letörléd
A fájdalom kicsordult könnyét:
Bocsáss meg! hidd, enyhedre válik.
Oh egymást hányszor félreértjük,
Szeretteinket hányszor sértjük,
Bár szivünk épen nem akarja.
Mi is talán vérzünk a sebben,
Nekünk is fáj még élesebben
De büszkeségünk be nem vallja.
Ne légy te büszke, légy õszinte,
Hived legott azzá lesz szinte,
Oszlik gyanu, megenyhül bánat;
Oly hirtelen jöhet halálunk
S ha egymástól haraggal válunk,
A sírnál késõ a bocsánat!
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu