Bölcsesség

Weöres Sándor: Én is  

Én is világot hódítani jöttem s magamat meg nem hódíthatom.

Csak ostromolhatom nehéz kövekkel vagy ámíthatom és becsaphatom.

Valaha én is úr akartam lenni ó bár jó szolga lehetnék!

De jaj, szolga csak egy van: az Isten s uraktól nyüzsög a végtelenség.

Uram, ki fönt az égben
lakozol fényességben,
gyujtsd föl szent tüzedet
az emberek szívében.

 

Az emberek agyára
áraszd el bölcsességed.
Értsék meg valahára
mi végből van az élet.

Arasznyi kis idő csak,
mely ajtódig vezet.
De előre csak a jó visz,
a gonosz vissza vet.   (...)

 

Tovább itt olvasható: Lighthouse

7TJgn6 uaqkbqfbqmfh, [url=http://kgmmpqedczzl.com/]kgmmpqedczzl[/url], [link=http://nmybblfqrzgw.com/]nmybblfqrzgw[/link], http://eddkzlvxeviq.com/

qGYSPn hjahpdmhypww, [url=http://izpmfxttpbqq.com/]izpmfxttpbqq[/url], [link=http://ifwazzhmqjsq.com/]ifwazzhmqjsq[/link], http://kwzbubgiiklc.com/

Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének - November 09, 2001 - 14:49

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek

Vagyok: mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény
Lidérces, messze fény

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének,
S lennék valakié
Lennék valakié

{Forrás: Ady: Összes verse}

 [ac]

 

Kudos! What a neat way of tinhikng about it.

Just want to say your article is as amaznig. The clarity in your post is simply nice and i can assume you're an expert on this subject. Well with your permission let me to grab your feed to keep up to date with forthcoming post. Thanks a million and please continue the gratifying work.

I've truly enjoyed raeidng your blog posts. You obviously know your stuff. I also really like it that your website is very simple to navigate. I have bookmarked it in my favorites and will for sure be back for more.

Great common sense here. Wish I'd tohught of that.

Varga Károly
Csillagok, csend, a múlt

Minden éjjel kimegyek, nézem a csillagokat,
Mindig érzem ugyanazokat a lágy illatokat.
Felidézem magamban a legszebb pillanatokat,
Milyen is volt anyám karjában nevetni!
S gyermekként az almafánkra felmászni.

Ó ilyen a gyermekkor gyönyörű lábnyoma,
Mi megmaradt szívem örökzöld pázsitján!
Minden eszembe jut éjjel a csillagok nyomán.
Ezeket a pillanatokat nem feledem talán,
S mindig merengek a gyermekkorom világán!

Meddig él e kor, meddig élek én benne?
Felnőtté vált testem, s benne a gyermekkor lelke.
A szívem boldogsággal van most tele!
Olyan jó, mint száz tavaszi rét illat fellege.
És oly sima, mint nagymamám két keze.

Ilyenkor látok és érzek meg mindent,
Körbevesz a sötétség és zár magába a csend.
Az a csend, amit már kezdek megszokni.
Az a sötétség, amit már kezdek megérteni.
Ezek mindegyike bennem a múltat idézi.

Rájöttem felnőni nem csupán emberi dolog!
Mert amíg élünk addig velünk a Föld forog.
Szüleink és nagyszüleink emlékét őrizzük,
Ahogy gyermekkorunk nevetéseit is felidézzük!
Csillagok, csend és sötétség őket így nevezzük!

Régi magyar áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet.   ...

A teljes cikk itt olvasható: December 13.

EGYEDÜL

Egyedül fogok én állni a világon.
Egyedül, egyedül, nem lesz soha párom.

Nem lesz soha párom, aki vigasztaljon,
Aki szenvedésben csókot csókra adjon.

Csókot csókra adjon s aki hű, nem álnok,
Aki büszke arra, hogy mellette állok.

Aki míg én alszom őrködik könnyezve,
És, ha ébren vagyok, kacagó a kedve.

Aki szeret engem, aki meghal értem
S még akkor is szeret örök-visszatérten.

S nem fog borulni le rám senkise sírva,
Ha majd távozom az örök-néma sírba.

a great siegnr of a great siegnr of our country,and shame on the girl who did it for a stupid publicity,but all said sonu rocks,he really does.

Created the greatest artlices, you have.

BOLYONGOK

Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak?
És ahol szeretnek, és csak reám várnak,
És csak reám várnak.

Merrefelé menjek? Balra-e vagy jobbra?
Fönn csillagok vannak, fölnézek azokra,
Fénylő csillagokra.

Merre nincs csillagfény - arra fogok menni,
Ott fognak igazán engemet szeretni,
Igazán szeretni.

1921. szept. 24.

Márai Sándor idézetek

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyöngédségre, nem tud meglenni nélküle. Mert azt hiszem, ez az igazság.

...ezelőtt érkezett a hír meg van unokaöcsém. Szerencsésen, s éppen.................

 

 

 

Unokaöcsém eltűnt, segítséget szeretnék kérni!!!!!!!!!!!Teljes neve: Pomucz Roland , szül. 1986.12.17.
Lakhelye Kisdombegyháza. Előző lakhelye Gyula volt, ahol tán látták kedden , eltűnésének napján.
Unokahúgom leveléből idézek:
Sziasztok!!

"Öcsém hetek óta nagyon rosszul van, nem eszik, nem iszik normálisan DEPRESSZIÓS,
nem beszélget senkivel!
Anya vitte orvoshoz, mert annyira nem bírt a helyzettel mit kezdeni, de azt mondták, hogy
csak saját felelőségre fektethetik be a pszichiátriára erőszakkal nem!

[url=http://20mgprednisone-online.org/]Order Prednisone Online[/url] Viagra Online England http://cialis20mg5mg.net/

A CIGÁNYLÁNY ÁTKA

Hogyha elfelejtesz engem

Tanyát benned ördög verjen

Ha én neked már nem kellek
Azt kívánom hogy gebedj meg

Ha a szívedből kivetnél

Pópa álljon a fejednél

Ha a szemed vetnéd másra

Üljön tort az apád háza

Ha a szívemet eldobnád

Hóttodba csókoljon anyád

 

Kárhozz örök kopaszságra

Ne maradjon fog a szádba

Légy hídvégen guggoló

Kunyeráló kolduló

De ha holmi kurvaféle

Jönne ki hozzád estére

Poklok pokla égessen meg

Ha neked már nem én kellek

Este mikor vennéd kézbe

Gitárodat a tűz égje

Szemedre boruljon hályog

Kapj fekete sárgaságot

Verjen kórság a tüdődből

Görnyedezve vért köhögj föl

Hogyha mással fekszel össze

Ránduljon a tested görcsbe

Szökjön ki a szíved is

Ne tudd az út merre visz

Száradjon le kezed lábad

Ne horgadjon föl a vágyad

Még a halál is űzzön el

Két lej-érő tömjénfüsttel

Emberből légy nem-ember

Élve temessenek el

Csak én hozhassam meg álmod

S én űzhessem el az átkot

De ha hozzám jössz ki este

S ölelhetlek eszem-vesztve

Míg ló nyerít s valahol

Mély hangú furulya szól

Tépd le rólam hímezett

 Királynői ingemet

És csókolj hogy csókod fájjon

Lohaszd le a forróságom

És én akkor majd meglátod

Elűzöm rólad az átkot

Messze futó vizek hátán

Gyorsan szálló szelek szárnyán

Kergetem majd messzire

El a világ végire

 

 

Luminita Mihai Cioabă a szebeni roma király lánya.

A csőszkirály köszöntője

Kedves közönség, tisztelt kompánia!
Rám hallgasson minden emberfia.
Igazságot szólok, ezért ki is állok,
Mert ha én bort iszok, bort is prédikálok
Bort iszok, még pedig jó bort,
s ez nem afféle mánia vagy hóbort,
mert a bornak is megvan a maga igazsága,
minden nyavalya legfőbb orvossága.
Most egyet iszom, ha meg nem haragusznak,
aztán tovább mondom , mert még elalusznak.
A tegnap este az Árpi komámmal, addig kóstolgattuk,
addig nyalogattuk,úgy megváltozott a komám ábrázatja,
hogy nem ismert rá a saját édesanyja.

Konsztantyin Szimonov:
Várj reám

Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
őszi búja nyom;
várj, ha havat hord a szél,
várj, ha tűz a nap,
várj, ha nem is jön levél
innen néhanap;
várj, ha nem vár senkit ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.

Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el,
ha álltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell...
ha lemondtak rólam már
apám s lányom is,
s jóbarát már egy se vár--
...szinte látom is:
borral búsul a pohár,
s könnyet ejt szemük,
rám gondolva.

Sirám

 

Az útra hagytak Istenem

s azon se hagynak járni

osztozkodnak a testemen

már a halál kutyái

s a házamon a rokonok

a szomszédok meg más is

széthordják hogyha meghalok

a fundamentumát is

a lélek is csak hálni jár

hálni belém a lélek 

nem félek én attól se már

mitől annyian félnek

csak mondanád meg Istenem

mi végre kellett élnem

mi célod volt s még van velem

ilyen betegen s vénen?

 

Kányádi Sándor

Elájulni s mindent merni, dühöngve,
mint nyers, szelíd, forró és holtrasápadt,
merész, halott és új életre támadt,
csaló, hűséges, bátor. gyáva, gyönge,
és tőle távol nem találni csöndre,
mint víg, komor, őrjöngő, büszke, bágyadt,
megszökni hősként, csupa gőg s alázat,
s riadtan bújni sértődött közönybe.
Ha kiábrándulnánk, szemünk befedni,
édes borként mérget szívni magunkba,
a kárt szeretni, a hasznot feledni,
hinni, hogy a pokol visz égi útra,
létünket egy csalódásba temetni:
ez a szerelem.

Ha az élet valóra váltja legmerészebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod, ha ez az álom aztán véget ér.

William Butler Yeats

(1865 - 1939)

Ha ősz leszel...




Ha ősz leszel s öregség álmosít

s tűznél bóbiskolsz, vedd le könyvemet,

és álmodd vissza régi szép szemed

szelíd nézését s mély árnyékait.


Hányan szerették játszi gráciád,

s csalfán vagy hűtlenül szépségedet;

csak egy, csak egy zarándok lelkedet

és változó arcod búbánatát;


s míg rád az izzó kályha-rács lehel,

mormold: a szerelem be messze ment,

hegyormokat hagyott el odafent

s arcát csillagrajban rejtette el.

A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél. Mindent letép rólunk, ami letéphető, tehát olyannak látjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk.

 

Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat!

 

Inkább csalódok, ha kell,
naponta százszor is,
minthogy állandóan bizalmatlan legyek
mindenkivel,
és az életet pokolnak tartsam,
amelyben szörnyetegek élnek...
Szeretek élni!
És inkább legyen az életem
örömteli,
néha csalódással,
mint elejétől végig boldogtalan,
de csalódások nélkül!

Müller Péter

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
 
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethesz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad
más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes
vagyok.

 

Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.
Buzgóságban sohsem lohadni,
Semmit se kérni, el se venni,
Nagy hűséggel mindent szeretni:
Milyen jó volna mindig adni.
Még az álmokat se hazudni,
Mégis víg hitet adni másnak,
Kisérő sírást a sirásnak:
Milyen jó volna áldni tudni.
Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.

 

 

Az élet lényegében az, ami akkor történik, amikor a "mi-lett-volna-ha" események nem következnek be. Amikor az ember álmai, reményei vagy félelmei nem válnak valóra.

...

Nem kell ahhoz egy egész életet leélni, hogy az ember ráébredjen: ritkán kapjuk azt, amit megérdemelnénk.

...

 az életben néhány olyan pillanat, amikor az ember úgy érzi, az életútja kettéválik előtte, s bármelyik göröngyös ösvényt választja, a szeme ezután mindig a másik felé sandít, mert azt érzi, hibázott, mégiscsak a másik irányba kellett volna mennie.

 

Talán ezért érdemes élni: kiállni a zivatarba, fedetlen fővel, csapzott hajjal, várni az istennyilát és az égzengést, farkasszemet nézni a sötét éggel és a felhőkkel, tudni, hogy Valaki a kezében tart, a tengeren is, mikor a hajók árbócán megszólal a lélekharang…Szépen, igazán kellene elpusztulni.
Zuhogj csak, végzet, zivatar...

ERÓS MINT KOVÁCS

Kalapácsával Erós tüzesre vert gorombán,
s belemártotta szivem a jéghideg patakba.

(Szabó Lőrinc)

THRÁK CSIKÓ

Thrák csikó, mit nézel engem ferde szemmel és gyanakvón?
Futsz előlem, szinte látni, sokra engem nem becsülsz.
Lásd be hát, ha én akarnám szép nyakadba vetni gyeplőm,
fékhez és kezemre szokva tartanál a cél felé.

Most a lágy füvön legelve könnyü kedvvel csak ficánkolsz,
míg hozzád való lovasra, majd ki megtör, nem találsz.  ...

101. William Shakespeare: CI. szonett

Renyhe Múzsa, hogy pótlod a mulasztást, Fested-e már az Igazat a Szépben? Kedvesemé a Szépség s az Igazság; Ahogy te is: rangodra ez az érdem. Felelj, Múzsa! Vagy - mondod - színigaznak Nem kell színezés, mert színével egy? A szép nem ón műve, de igaz alkat, S legjobb a legjobb, ha nem kevered? Mert nem szorul rád, maradj néma? - Ne Mentsd így csönded; hisz neked van erőd, Hogy aranyos sírt túléless vele És őt ragyogtasd minden kor előtt!

Csak azok látják meg a világot a maga valóságában, akiknek a szemét tisztára mosták a könnyek.

1

Komor napoknak fényessége volt,
hangjában tündér csengettyűje szólt.
Annának hívták. Jött egy Anna-bál,
s táncába vitte a sebes halál.

2

A virágteste tölgy alatt pihen,
nagy puszta-város erdős széliben.
A tölgyfán tengelicek szólanak,
s homok-halmára hulldogál a makk.

3

Mikor az erdőt számum-szél kaszálja
s tölgyfák zuhannak át a völgyeken,
lelkem, felelj: egy kis virág halála,
jégvert szirom - hogy fájhat úgy nekem?

... Tovább itt olvasható: December 13.

Éljünk, Lesbia, és szeressük egymást,
és a mord öregek fecsegjenek csak,
hisz nem ér locsogásuk egy garast sem.
Eltűnvén a nap, újra felragyoghat:
egyszer tűnik a kurta fény szemünkből,
s álmunkból sosem ébredünk utána.
Adj hát csókot ezerszer, és ha adtál,
adj még százszor, utána ezret adj és
százat s újra csak ezret, újra százat.
Aztán majd, ha sok ezreket cseréltünk,
akkor összezavarjuk, elfelejtjük
számukat; ne akadjon egy gonosz se,
sok csókunk aki tudja és irigyli.

 

Az emberek kényelmesek, s nehéz lesz nekik megmagyarázni. Néhány kész fogalmuk van, barátság, szerelem, házasság, kaland, viszony; s azt hiszik, e kész fogalmakban elfér az élet. Hát nem fér el.

 
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehunyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanul és jelzés nélkül.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem...