Bárcsak értenéd, bárcsak elmondhatnámÍgy még soha nem öleltek átSoha nem volt ilyen tüze a csóknakSoha nem volt ilyen súlya a szónakNem tudom, hogy életem eddig milyen voltCsak azt tudom, hogy mióta vagy, minden felfordultDe már nem bánom, nem akarok mástHát nem érted? Téged akarlak egyedül, ezért írom e vallomást.Szeretlek, bármit teszel, szeretlek ahogy vagySzeretlek mindeneddel, és a szívembe zártalak.Akkor is szeretlek, ha azt hiszed, bennem sértettség vanNincs sértettség ott belül, csak mérhetetlen szerelem van.Szótlanságom nem harag, nem hiúságCsupán nem tudom, szavaimmal mindezt hogyan mondhatnám.Nem tudom, hogyan lehet szavak nélkül elmondaniHogy szeretlek… SZERETLEKHát nem látod? Ennyi… csak ennyi. "Az első pillanattól kezdve...Magunk ellen való vétek lenne elengedni egymás kezét.Életünk szeretetét már semmi sem tépheti szét,igaz, egymástól sokszor elsodor a könyörtelen cél,de ha rád gondolok, szívembe a melegség mindég visszatér.Annyira együtt élünk.Nem számít már hol vagyok, merre, hol ébredek,emlékeim közt, ha felbukkansz, azonnal rád ismerek,Sokszor zavar, hogy nem tudom úgy elmondani neked,mennyire szeretlek, mennyire együtt érzek veled,Amikor a távolban eltöltött éjszakákbanszívet tépő csönd, vagy magányos harsogás van..De bármilyen messze is vagy tőlem, ott vagyok veled-szívemet érezze a szíved, mert a tiéd, mert szeret.Szeret, mert szeretlek az első pillanattól kezdve,amióta helyet készítettél szívemnek a szívedben,amióta a szemem a szemedben csillagot látott,azóta hordozom, védem veled.., ezt az édes boldogságot.  Cserháti Zsuzsa: Én leszekÉn leszek ki rendbe hozza majd az életed,és meggyőz arról, hogy még szép lehet,ha úgy akarod.Én legyek ki földre hoz egy darab kék eget,kiért a régi rosszat eldobod,ha gondolod.Én leszek ki fogja majd a két kezed,ki téged jó felé vezet,ha engeded.Nélküled számomra sincs értelme semminek,akard, hogy én legyek a mindened,és én leszek.

Válasz

"Azt kérded ki az igazi, a valódi szerelem?Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát.Kinek szemébe nézve meglátod minden apró baját,kit csendesen megvigasztalsz ha könny borítja arcát,ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát.Kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát.Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elűzi minden bánatod,s köztetek nincs olyan, hogy alulmúlod őt, vagy túlszárnyalod.Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti,kivel jó a csend szavát hallgatni s együtt merengeni.Kinek nem számít mit vétesz, kis-e vagy nagy hibát,kivel ha beszélhetsz könyebbé válik ez a nehéz világ.Az igazi az, kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz,s ha választásra kerül sor, te szó nélkül mellé állsz.Kinek egy kedves szava többet ér,a világ összes, minden kincsénél,kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod,kinek szerelmét minden körülmény közt vállalod."

Válasz

Várnai Zseni: Szerelem Messze, a kéklő üveghegyekenél egy madár, a neve szerelem.Topáz a csőre és a két szemén,rubintos tűzben szikrázik a fény...A szárnya zöld, a begyén kék pihe,alatta ver forró piciny szíve.és mint a villám lecsap hirtelen,fényből, viharból, jön a szerelem. Már láttam egyszer, jött egy pillanat - szívemre ült és hittem: itt marad,utána kaptam gyorsan és kezemátfogta csöppnyi testét melegen,vergődött, karmolt és az átkozotttenyeremben verébbé változott.Szebbik valója eltűnt, messze szállt,s talán már más szív fölött muzsikált. Elfogni őt, bezárni nem lehet,akár a fényt, vagy nyargaló szelet.Csupán a vágy oly szárnyaló szabad,hogy utol érje azt a madarat.S színe, a hangja mindíg újra más,űmeseszerű, különös és csodás...Ott fönnt lakik a kék üveghegyenaz a madár.... a neve szerelem.  

Válasz

Vártál-e már valakit órákon át? Lested-e az ablakból, Remélve, hogy senkise lát, Rohantál-e ha megcsörrent az átkozott telefon? Hánykolódtál-e álmatlanul egy-egy hajnalon? Tudod-e milyen amikor semmi se fontos, Csak a beígért hívás lenne már pontos? Tudod-e, hogy fáj mikor nem jön el? Mikor bárhogy várod, ő nem hív fel? Érezted-e már, -bár a szív nem tud- mégis fáj? Tudod-e milyen mikor a körmöd a tenyeredbe váj? Kívántad e úgy őt hogy sírnod kellett tőlehogy soha de soha nem lesz eleged belöleA szerelem kín, de szeretünk szenvedni, S kínunk okozóját nem tudjuk elengedni! Sírnék, de már nem tudokLátod? Már ezen az ócska színjátékon is túl vagyok!Hittem, talán vár még valaki rám, S látod, lassan megöl ez az átkozott magány.Tudom, Te már nem gondolsz velem, S kínzom magam, hogy én se tegyemTalán így hal meg minden szerelem...

Válasz

Sík Sándor:A hajnal szerelmeseAzt szeretem, aki nevet,Akinek rózsaszín az arca,Aki örül, aki kacag,Aki dalolva megy a harcra.Enyém az áprilisi szellő.A feslő bimbót szeretem,A hasadót, a harmatosat.A hajnal a szerelmesem.Az én emberem a gyerek,A nagyszemű, nevető gyermek,Akiben szűz minden-csírák,Ezer erők rügyezve kelnek.Az én emberem, aki fölkel,Az induló, az ébredő,Akinek győzelem az álma,Akiben dalol a jövő.Szeretem azt, aki akar,Aki remény, aki ígéret.Az enyém a vér és a tűz:A fakadó fiatal élet.Az ébredő napot imádom,Megyek a virradat elé.Az én lelkem a tüzek lelke,Az én dalom a hajnalé.

Válasz