Hol volt, hol nem, 
Vagy volt, vagy nem. 
Vagy álmodtam, 
Vagy talán nem. 

A minap kissé fáradtan barangoltam a virtuális világban, és beírtam a keresőbe a teleportációt. 
Rögtön ki is dobott néhányat, köztük egy demó változatot, ami ingyenesen letölthető. 
Telepítettem a gépemre és érdeklődve ismerkedtem vele. Egy akadozó géphang adta az utasításokat. 
„Ad-ja meg a hosz-szú-ság, szé-les-ség föld-raj-zi a-da-ta-it!” 
Gondolkodtam, hova is szeretnék menni és beírtam: „ATYA”, „ÉG” 
A gép pedig ugyanolyan monoton hangon: „I-di-ó-ta vá-lasz! Te a-kar-tad!” 
És persze, hogy nem történt semmi! „Megint jól behúztak!” –Gondoltam. 
Abba is hagytam a gépezést és elfoglaltam helyemet a kabinomban. Megigazgattam a kispárnáimat, és az orromig húztam a paplanomat. „Még jó, hogy addig nyújtózhatok, amíg a takaróm ér!” –Gondoltam, és nemsokára alfa állapotba kerültem. 

Hanem az álmom, elég különös volt. 
Vakítóan fehér fényt láttam, és amikor már kezdtem megszokni a vakító fényt, egy aranyszéken ülő fehérruhás nagyszakállas ember volt előttem. 
„Atya ég! Hova kerültem?” –Mondtam csodálkozva. 
„Hova szerettél volna?” –Kérdezte a nagyszakállas és mosolygott a huncut szeme. 
„Ez álom, vagy valóság? Vagyok, vagy nem vagyok?” –Kicsit paráztam bevallom. 
Az öreg széttárta a karjait és azt mondta: „Hát az attól függ!” –És megnőtt a mosolya. 
”Ha már ide kerültem, kérdezhetek valamit?” –Próbálkoztam bátortalanul. 
„Persze! Azért vagy itt” –Válaszolt bíztatva. 
„Nem tudom jó e a távcsöved, de van némi gond odalent!” –Mondtam bátortalanul. 
„Tán a teremtő sem tudna rendet rakni szerintem!” –Mondtam, most már ingerülten. 
„Tetszik a humorod égiképű!” –Mondta, és most már harsányan kacagott. 
Nevetése menydörgésként vízhangzott a távolból. 
„Azt hiszed emberfia? Tud hát meg, hogy minden az akaratom szerint történik! Ahogy megígértem, ezt is beváltottam. Elkerülhettétek volna, de ti ezt akartátok. Legyen hát akaratotok szerint, bűnhődjetek bűneitek szerint!” –Mondta, és már nem nevetett. 
„És eljön e a Te országod?” –Kérdeztem némi bűntudattal. 
„Ha káoszt tudtam csinálni, meg is fogom szüntetni! Eljön az-az idő, amikor a szeretet fog uralkodni a Földön és a szívekbe! De a születés mindig fájdalommal jár! Ezt neked jobban kéne tudni.” –Mondotta. 

És megszólalt a mobilom ébresztője. 
Négy óra, kelnem kell! Munkába kell menni.