Racionális vagyok, és bár hiszem, hogy van valami ami a világot felügyeli, mégis emberi ésszel nehéz felfogni, megérteni. Próbáljunk egy UFO fejével gondolkodni. 

A problémát talán az okozza, hogy az írás szerint saját képére teremtette az embert! Hát ez az! Pontosan tisztában vagyunk korlátainkkal, lehetőségeinkkel! 
Itt van mindjárt az időkorlát, egyéb hibáinkról nem is beszélve. Nehéz ebből a szemszögből hinni. 

Vajon hogyan alakultak ki a vallások? Egyes vélemények szerint az Istenhitet megelőzte a Nap tisztelete. Ez egy fokkal racionálisabbnak tűnik! 
A Nap tömegével valószínűleg befogta a földet, megfelelő tömeg, megfelelő pályán, valamiért lett rajta víz, kialakulhatott az élet. Megteremtette a Földet és vizeket, benépesítette azokat. Szimbiózis kapcsolatban vagyunk vele, minden tekintetben függünk tőle. 

Pannónia egyik neve országunknak, hazánknak. 
Talán a Pannon-tengerről kapta elnevezését, amely az ősidőkben a kárpátok lábait nyaldosta. Régebbi barátaim már találkoztak játékos nyelvi kísérletemmel, mikoris az első ember nevét ADAM visszafelé olvasva megtaláltam az eredetünkre vonatkozó utalást, hivatkozást MADA, MAGA?, MAGYA? (Rovás szabály szerint.)  
Nézzük meg a Pannóniát fenti analógia szerint. 
Az összetett szó első fele utalt a helyre PAN. 
Visszafele olvasva, a napnál is világosabb: NAP!  
Ez azt jelenti, hogy a Pannon-tengernek Nap-tenger volt a neve, az országnak pedig Nap-ország. 
Ez viszont valószínűleg ismét csak az én képzeletem kivetítése múltra, fényre, dicsőségre!  

Viszont jó alkalom arra, hogy A NAP GYERMEKE c. versemet elolvassátok! 

A NAP GYERMEKE 

Aranyló sugarak simogatják tested, 
Fürdesz a napfényben, ahogy mindig tetted. 
Ellazulsz, feltöltődsz, kellemes melegtől, 
Nem sajnálja fényét semelyik embertől. 

Egyformán süt szegényre, ugyanúgy gazdagra, 
Arabra, négerre, Svédre és Magyarra. 
Egyformán szereti mindegyik gyermekét, 
Ugyanúgy melengeti mindegyikük lelkét. 

Izzó vörös labda járja égi útját, 
Mosolyogva nézte kék bolygónknak múltját. 
Látta, mikor a földön élet született, 
Amikor apró élőlények leptek el tengereket. 

Majd zöldbe borultak sivár kontinensek, 
Megszülettek bogarak, állatok, emberek. 
Benépesült a Föld, a legszebb Paradicsom, 
Kopár bolygók között, törékeny liliom. 

ÁLDJAD a napot, mert neki köszönheted életed, 
Neki az italodat és neki az ebéded! 
ÁLDJAD a napot, mert neki köszönheted a zenét, 
Apró pacsirták dalát, hosszúszárnyú bálna énekét! 

BECSÜLD a napot a szépért, neki köszönheted örömöd, 
Tőle kaptad a boldogságot, tőle származik gyönyöröd! 
BECSÜLD a napot a szélért, tested simogató érintéséért, 
Csobogó patakért, zúgó folyóért, tenger hullámveréséért! 

SZERESD a napot a szerelemért, mert tőle tanultál szeretni, 
Tőle tanultál önzetlenséget, vele tanultál meg nevetni! 
SZERESD a napot fényéért, mert neki köszönheted létedet, 
Szerető sugarai által, bearanyozza életedet! 

DICSÉRD a napot, mert legyőz sötétséget, 
Mert nagy sötétségben Ő ad reménységet! 
DICSÉRD, amiért vonz, amiért el nem ereszt, 
Amiért aranysárga lett Szívedben a kereszt! 

TISZTELD a napot, mint Édesapádat, 
Érezz még sokáig olthatatlan vágyat! 
Tested becsülje meg, mit őtőle kapott, 
Barátaidnak, mond szívből: „JÓ NAPOT!”