Érző mosolyt küldessz,,Nem vész el,visszatér,,Átöleli szived,,S,némán lelkedhez ér,, Az érzelmünktől annyit, fogunk visszakapni,, Mennyit a másiknak tudunk, szivünkből átadni..

Ahogy lassan vége a télnek,március mi a tavasz kezdete.Az első hét után,8 -án a Nőnap köszöntése !!Minthogy a friss vetéssel,majd termő lesza határ.Igy köszöntjüka nöket is,hisz ő hordja magzatát. Mert a termő földet is,gondozni kell szépen,,Ezt az érzést kell viszonoznunk,,a bennünket körülvevő nőkben.Hiszem,,a nőkhöz legjobban ,a rózsa illik,Akár teljesen nyillott,,tán még csak bimbózik.Minden rózsa szárán ott lapul a tüske,Sha nem vigyázunk, belemegy kezünkbe.S hagyhat apró pillanatnyi nyomot,,De szúrása hagyhat, egy életre bánatot.Akár bimbózó, tán szépkinyilt rózsa,Elhervad,veszti illatát,,de tüske maradhat markodba..Szorongathatod,,élesztheted,,hiába teszed vizbe,Őmár soha olyan nem lesz,mint valaha volt szemedbe.Hogy a szépség,s illat mellé,kinek mennyi tüske jut,,Az élte során visszanéz,,Mind -mind eszébe jut.!!---  KELLEMES,ÉS BOLDOG NŐNAPOT !!!

Nem ülök már  mélán,búsan,Mint gyermek, kit büntetnek.Tőled viszakaptam,Erőm, életkedvem.De bűnöm is van,IGAZ,Az hogy szeretlek,S álmaimban mindig,,Csak téged ölellek.Igy Istentől várom,Ő tegyen rá pontot.Segitse,, áldja,,az érzést,,Vagy vegye el az álmot.

"

 

Az idő megszűri az ember vágyait."

Ha csókot nassolsz,,édességként,,Nem fogsz elhIzni, sohasem,,Vágyaidból adsz desszertként,,Megtáltosúl, az érzelem.Öleléstől megoldódik,,Tested fűtés gondjai.Szeretkezés a testedzésed,Nem kell elgyengüléstől tartani,!S léted gyönyöre,,benned ölelkezik .

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fűszeres illatával átölel a hajnal.
Mikor lépek mellém oson,
csókjától megszületik sóhajom.

Grafit fátyollal von körbe fénye,
halványul, reggelt idézve,
reám hull, hajnali pára könnye.

Lebegő ködje egyre fényesebb.
Ne félj tőlem angyalom.
Lassan, de érett férfivé változom.

Még rám kacsint, még integet,
fátyolában fény gyerek,
karjába fog a reggel, rám nevet.

Nem tudom, merre vagy, de valahol már élsz a világban, és egy napon te meg én megérintjük majd ezt a kaput, ezen a ponton, ahol most én. Aztán majd bemegyünk a kapun, betölt minket a jövőnk és a múltunk, és annyit fogunk jelenteni egymásnak, amennyit soha egyetlen ember sem a másiknak. Még nem találkozhatunk, nem tudom, miért. De egy nap minden kérdésünkre feleletet kapunk majd. Minden lépésem közelebb visz egy hídhoz, amelyen át kell mennünk, hogy találkozhassunk.

Very cute DT cards. Foregoing the risk of embarrassment to enter with the last LO I made. All spamts were cut and glued as well as added a second layer with a pop dot adhesive for deminsion. I truly hope everyone gets as big a laugh out of my project as I do. Have a great Monday!

 

Az amerikai szerző igen figyelemre méló írását azon kedves Olvasóimnak szánom, akik egy, a szokásosnál talán hosszabb elbeszélés olvasására is készek. Higgyék el, az alábbi novella megismerése talán örök élménnyé válhat a számukra! Tisztelettel:
A Webmester






Az Ohio állambeli Winesburgben, nem messze egy szakadék szélétől, egy deszkaborítású házikó rokkant tornácán kövér emberke sétált zaklatottan föl s alá. A hosszú lucernatábla fölött, melyen azonban csak sűrű, sárga mustárfű termett, odalátott az országútra, ahol eperszedőkkel megrakott szekér tartott hazafelé a földekről.