Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
15 éve | ÁRGYELÁN ALEXANDRA | 0 hozzászólás
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
“Egy
építkezésen, amikor megszólalt a jelződuda, a mukások egy kupacba
letelepedtek, hogy megebédeljenek. Sam minden alkalommal kinyitotta az
ételhordóját és panaszkodni kezdett.
- Hogy a ménkű verje meg! Ez nem lehet igaz, már megint mogyoróvajas-lekváros kenyér. Utálom a mogyoróvajas-lekváros kenyeret!
Sam
minden nap siránkozott a szendvicse miatt. Teltek a hetek, és a többi
munkást már kezdte idegesíteni ez a nyafogás. Végül az egyik társa így
szólt:
- Az ég szerelmére, Sam!
|
|
Mindenkinek az emlékei között akadnak olyanok, amelyeket az ember nem mindenki előtt tár fel, legfeljebb a barátai előtt. Akadnak olyanok is, amelyeket még barátainak se tár fel, legfeljebb saját magának, de magának is csak hétpecsétes titok gyanánt. És vannak végül olyanok is, amelyeket még saját maga előtt se mer feltárni, és ilyen dolgokból minden rendes ember emlékezetében épp elég halmozódik fel. Sőt úgy áll a dolog: minél rendesebb ember valaki, annál több ilyen emléke van.
Ne légy szomorú
ha egyszer elmegyek.
Itt leszek akkor is neked.
a téli hó esésben
lágyan hulló hópehelyben.
Tavasszal a zöldellő rügyekben,
nyíló virágokban.
Nyáron a lágy szellőben,
Ott leszek, ha felnézel az égre,
a tova suhanó bárányfelhőben
Ha ablakot nyitsz én leszek ki
függönyöd meglebbenti.
Hűs szellővel arcodat érinti.
Akkor is itt leszek ha jön az ősz.
Ott leszek a lehulló színes levelekben.
Ha sétálsz, ott leszek a barna avarba,
hogy fáradt lábad puha szőnyegen lépjen.
15 éve | ÁRGYELÁN ALEXANDRA | 0 hozzászólás
Csak kétféleképpen élheted az életed.
Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat.
Vagy pedig abban, hogy a világon minden az.
15 éve | ÁRGYELÁN ALEXANDRA | 1 hozzászólás
Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van.
Láthatatlan.
15 éve | Szemendei Ágnes | 0 hozzászólás
Könyörgés
- Szenvedsz?
- Igen szenvedek!
Megszenvedem az életet, a döntést,
mit magam hozok.
Salamon király hallgatlak,
itt vagyok..
elõtted állok,
ítéletedre várva.
Ne azért büntess Királyok Bölcse,
ne azért,
amit a szivem õrizni fog
örökre!
Hisz ragyog,
mint Napkeleti utazók csillaga!
Lelkem Uram,
nem bûnös,
nem hazug,
csak mert látom,
hova vinne ez az út?!
Az érzés,
mit lelkem dajkál érte ég,
de nem lehetek a fénye,
csak árva lángocska a messzeségbe,
emlékek
elárvult fegyverhordozója,
ki, hogy ne bántson,
inkább szívébe zár
minden pillanatot,
a holnapokra.
Ölelésünket,
mikor ugy karoltunk át,
mint a fény
a kelõ nap rózsaszin mosolyát,
a csókunk,
mi ajkunkra ülve
gyümölcsé változott,
édes izek szerelmével simogatott,
a vágyunk,
mibõl ezernyi csillag lett,
mikor egymásra találtunk,
és az álmunk,
azt hagyd meg nekem, - kérem,
a felejtés kincsét neki add,
ne nékem.
Óvd a fájdalomtól,
én nem tudom,
ezért a bûntetésem vállalom!
Gyötrõdjek emlékek égõ parazsán,
a vágy,
öleléséért égesse testem,
de tudom jól döntöttem,
mert, ..
15 éve | ÁRGYELÁN ALEXANDRA | 0 hozzászólás
Egy zen buthista írta, hogy az , aki az úton van, nem keres menedéket bárkinél vagy bárminél, amikor baj van. Nem kér másokat, a barátaitól nem várja el azt ,hogy segítsenek neki, vagy bátorítsák őt, hogy a régi énje túlélje azt a bajt, amiben most éppen van. Az igazi barát hajthatatlanul, és kérhetetlenül arra bátorítja az embert, hogy reszkírozzon, hogy kockáztassa saját magát, és még az elviselhetetlent is elviselje. Mert csak akkor érti meg az ember, hogy mi az, ami benne elpusztíthatatlan ,hogyha sokat szenved.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás