Inkább csalódok, ha kell,
naponta százszor is,
minthogy állandóan bizalmatlan legyek
mindenkivel,
és az életet pokolnak tartsam,
amelyben szörnyetegek élnek...
Szeretek élni!
És inkább legyen az életem
örömteli,
néha csalódással,
mint elejétől végig boldogtalan,
de csalódások nélkül!

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
 
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethesz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad
más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes
vagyok.

Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.
Buzgóságban sohsem lohadni,
Semmit se kérni, el se venni,
Nagy hűséggel mindent szeretni:
Milyen jó volna mindig adni.
Még az álmokat se hazudni,
Mégis víg hitet adni másnak,
Kisérő sírást a sirásnak:
Milyen jó volna áldni tudni.
Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.

Az élet lényegében az, ami akkor történik, amikor a "mi-lett-volna-ha" események nem következnek be. Amikor az ember álmai, reményei vagy félelmei nem válnak valóra.

...

Nem kell ahhoz egy egész életet leélni, hogy az ember ráébredjen: ritkán kapjuk azt, amit megérdemelnénk.

...

 az életben néhány olyan pillanat, amikor az ember úgy érzi, az életútja kettéválik előtte, s bármelyik göröngyös ösvényt választja, a szeme ezután mindig a másik felé sandít, mert azt érzi, hibázott, mégiscsak a másik irányba kellett volna mennie.

Talán ezért érdemes élni: kiállni a zivatarba, fedetlen fővel, csapzott hajjal, várni az istennyilát és az égzengést, farkasszemet nézni a sötét éggel és a felhőkkel, tudni, hogy Valaki a kezében tart, a tengeren is, mikor a hajók árbócán megszólal a lélekharang…Szépen, igazán kellene elpusztulni.
Zuhogj csak, végzet, zivatar...

ERÓS MINT KOVÁCS

Kalapácsával Erós tüzesre vert gorombán,
s belemártotta szivem a jéghideg patakba.

(Szabó Lőrinc)

THRÁK CSIKÓ

Thrák csikó, mit nézel engem ferde szemmel és gyanakvón?
Futsz előlem, szinte látni, sokra engem nem becsülsz.
Lásd be hát, ha én akarnám szép nyakadba vetni gyeplőm,
fékhez és kezemre szokva tartanál a cél felé.

Most a lágy füvön legelve könnyü kedvvel csak ficánkolsz,
míg hozzád való lovasra, majd ki megtör, nem találsz.  ...

101. William Shakespeare: CI. szonett

Renyhe Múzsa, hogy pótlod a mulasztást, Fested-e már az Igazat a Szépben? Kedvesemé a Szépség s az Igazság; Ahogy te is: rangodra ez az érdem. Felelj, Múzsa! Vagy - mondod - színigaznak Nem kell színezés, mert színével egy? A szép nem ón műve, de igaz alkat, S legjobb a legjobb, ha nem kevered? Mert nem szorul rád, maradj néma? - Ne Mentsd így csönded; hisz neked van erőd, Hogy aranyos sírt túléless vele És őt ragyogtasd minden kor előtt!

Csak azok látják meg a világot a maga valóságában, akiknek a szemét tisztára mosták a könnyek.

1

Komor napoknak fényessége volt,
hangjában tündér csengettyűje szólt.
Annának hívták. Jött egy Anna-bál,
s táncába vitte a sebes halál.

2

A virágteste tölgy alatt pihen,
nagy puszta-város erdős széliben.
A tölgyfán tengelicek szólanak,
s homok-halmára hulldogál a makk.

3

Mikor az erdőt számum-szél kaszálja
s tölgyfák zuhannak át a völgyeken,
lelkem, felelj: egy kis virág halála,
jégvert szirom - hogy fájhat úgy nekem?

... Tovább itt olvasható: December 13.