A csőszkirály köszöntője

Kedves közönség, tisztelt kompánia!
Rám hallgasson minden emberfia.
Igazságot szólok, ezért ki is állok,
Mert ha én bort iszok, bort is prédikálok
Bort iszok, még pedig jó bort,
s ez nem afféle mánia vagy hóbort,
mert a bornak is megvan a maga igazsága,
minden nyavalya legfőbb orvossága.
Most egyet iszom, ha meg nem haragusznak,
aztán tovább mondom , mert még elalusznak.
A tegnap este az Árpi komámmal, addig kóstolgattuk,
addig nyalogattuk,úgy megváltozott a komám ábrázatja,
hogy nem ismert rá a saját édesanyja.

Konsztantyin Szimonov:
Várj reám

Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
őszi búja nyom;
várj, ha havat hord a szél,
várj, ha tűz a nap,
várj, ha nem is jön levél
innen néhanap;
várj, ha nem vár senkit ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.

Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el,
ha álltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell...
ha lemondtak rólam már
apám s lányom is,
s jóbarát már egy se vár--
...szinte látom is:
borral búsul a pohár,
s könnyet ejt szemük,
rám gondolva.

Sirám

Az útra hagytak Istenem

s azon se hagynak járni

osztozkodnak a testemen

már a halál kutyái

s a házamon a rokonok

a szomszédok meg más is

széthordják hogyha meghalok

a fundamentumát is

a lélek is csak hálni jár

hálni belém a lélek 

nem félek én attól se már

mitől annyian félnek

csak mondanád meg Istenem

mi végre kellett élnem

mi célod volt s még van velem

ilyen betegen s vénen?

Kányádi Sándor

Elájulni s mindent merni, dühöngve,
mint nyers, szelíd, forró és holtrasápadt,
merész, halott és új életre támadt,
csaló, hűséges, bátor. gyáva, gyönge,
és tőle távol nem találni csöndre,
mint víg, komor, őrjöngő, büszke, bágyadt,
megszökni hősként, csupa gőg s alázat,
s riadtan bújni sértődött közönybe.
Ha kiábrándulnánk, szemünk befedni,
édes borként mérget szívni magunkba,
a kárt szeretni, a hasznot feledni,
hinni, hogy a pokol visz égi útra,
létünket egy csalódásba temetni:
ez a szerelem.

Ha az élet valóra váltja legmerészebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod, ha ez az álom aztán véget ér.

William Butler Yeats

(1865 - 1939)

Ha ősz leszel...




Ha ősz leszel s öregség álmosít

s tűznél bóbiskolsz, vedd le könyvemet,

és álmodd vissza régi szép szemed

szelíd nézését s mély árnyékait.


Hányan szerették játszi gráciád,

s csalfán vagy hűtlenül szépségedet;

csak egy, csak egy zarándok lelkedet

és változó arcod búbánatát;


s míg rád az izzó kályha-rács lehel,

mormold: a szerelem be messze ment,

hegyormokat hagyott el odafent

s arcát csillagrajban rejtette el.

A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél. Mindent letép rólunk, ami letéphető, tehát olyannak látjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk.

Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat!