Egy olyan világban, ahol a mennyiség egyre inkább háttérbe szorítja a minőséget, és ahol egyszeri használatra gyártjuk a tárgyakat, egy kapcsolat válságos pillanataiban könnyen felmerülhet az a gondolat, hogy új társat keressünk magunknak. Aki már többször megtette ezt, valószínűleg újra és újra rácsodálkozott arra, hogy új partnerei hasonló "gyári hibákkal" rendelkeznek, mint a régiek. Végül pedig arra a következtetésre juthat, hogy a másik nem egyszerűen ilyen, és kész.

Egy szerény ember, ha batyujával vagy hátizsákkal gázol az áradó vízben, szomorú látvány, de nem olyan leleplező: látszik, hogy mindig közel élt a bajhoz, még ha mindenét elvitte is az ár, előbb-utóbb föl fog állni valahogy. De amikor az álboldogság dől össze, abban mindig van valami leleplező: mintha egy mesevilág díszleteit röpítené el a hurrikán, vagy öntené el a közönyös tengerár.

Van, amikor egy emberi kapcsolat ideje lejárt.

- Élő anyámnak

Vészes sirálysikollyal ha fölsikoltok
nem hallja senki pedig
testvéreim
a milliók
sikoltanak akik meghalnak valahol
és milliók
akik helyett élek és szeretem árván
az adott asszonyt
s milliók
akik helyett álmodom az álmot
és támadok fel Krisztusként
vérszínpiros rossz hajnalokon
a bűnre és a vágyra
alázatra és tisztaságra
s a születések szeretések és
temetések
testvéreim
miattam szépek!

1928. november 3

Hogyne szérne szívem, dét
Sorsunk mostoha világba,
Mind tullukat, elhintezett.
Vaszbul lenne, mígisz szérik,
Mikar igazi testvérek
Egymás nelvit nem üsmérik.

Tiszta szívbül érdeklűdel,
Testvéredet megtaláljad
Sajnus, vele nem értüdel.

Átkazatt sorsa magyarnak;
Míly nyomokot szívbe hagyatt:
Bút, emlíket, mint egy zsarnok.

My szajnálúszabb világan,
Rontsd egy berebnek a físzkit,
Két golac áll árva ágon.

Boldogsága a családnak
Innapaknál, mikar zegísz
Kürül, egy asztaland állnak.

Királyném, kigyúltak a lángok,
Aranyos hintónk, íme, száll,
Ma a nép közé vegyülünk el,
Te a királyné s én a király.
Lásd, ez a fényes kocsitenger
A villámfényes fák alatt
Miérettünk hullámzik, fénylik,
Hogy téged s engem lássanak.
Királyném, bocsásd le a fátylad:
Ma este kegyosztók leszünk.
(Döcög, döcög az ócska konflis
És mi sápadtan reszketünk.)

Királyném, megölnek a vágyak.
Sohse vágyott, mint te meg én,
Földi pár úgy az élet-csúcsra
És sohse volt még ily szegény.

Bölcsesség

Weöres Sándor: Én is  

Én is világot hódítani jöttem s magamat meg nem hódíthatom.

Csak ostromolhatom nehéz kövekkel vagy ámíthatom és becsaphatom.

Valaha én is úr akartam lenni ó bár jó szolga lehetnék!

De jaj, szolga csak egy van: az Isten s uraktól nyüzsög a végtelenség.