Uram, ki fönt az égben
lakozol fényességben,
gyujtsd föl szent tüzedet
az emberek szívében.

 

Az emberek agyára
áraszd el bölcsességed.
Értsék meg valahára
mi végből van az élet.

Arasznyi kis idő csak,
mely ajtódig vezet.
De előre csak a jó visz,
a gonosz vissza vet.   (...)

 

Tovább itt olvasható: Lighthouse

7TJgn6 uaqkbqfbqmfh, [url=http://kgmmpqedczzl.com/]kgmmpqedczzl[/url], [link=http://nmybblfqrzgw.com/]nmybblfqrzgw[/link], http://eddkzlvxeviq.com/

qGYSPn hjahpdmhypww, [url=http://izpmfxttpbqq.com/]izpmfxttpbqq[/url], [link=http://ifwazzhmqjsq.com/]ifwazzhmqjsq[/link], http://kwzbubgiiklc.com/

Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének - November 09, 2001 - 14:49

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek

Vagyok: mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény
Lidérces, messze fény

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének,
S lennék valakié
Lennék valakié

{Forrás: Ady: Összes verse}

 [ac]

 

Kudos! What a neat way of tinhikng about it.

Just want to say your article is as amaznig. The clarity in your post is simply nice and i can assume you're an expert on this subject. Well with your permission let me to grab your feed to keep up to date with forthcoming post. Thanks a million and please continue the gratifying work.

I've truly enjoyed raeidng your blog posts. You obviously know your stuff. I also really like it that your website is very simple to navigate. I have bookmarked it in my favorites and will for sure be back for more.

Great common sense here. Wish I'd tohught of that.

Varga Károly
Csillagok, csend, a múlt

Minden éjjel kimegyek, nézem a csillagokat,
Mindig érzem ugyanazokat a lágy illatokat.
Felidézem magamban a legszebb pillanatokat,
Milyen is volt anyám karjában nevetni!
S gyermekként az almafánkra felmászni.

Ó ilyen a gyermekkor gyönyörű lábnyoma,
Mi megmaradt szívem örökzöld pázsitján!
Minden eszembe jut éjjel a csillagok nyomán.
Ezeket a pillanatokat nem feledem talán,
S mindig merengek a gyermekkorom világán!

Meddig él e kor, meddig élek én benne?
Felnőtté vált testem, s benne a gyermekkor lelke.
A szívem boldogsággal van most tele!
Olyan jó, mint száz tavaszi rét illat fellege.
És oly sima, mint nagymamám két keze.

Ilyenkor látok és érzek meg mindent,
Körbevesz a sötétség és zár magába a csend.
Az a csend, amit már kezdek megszokni.
Az a sötétség, amit már kezdek megérteni.
Ezek mindegyike bennem a múltat idézi.

Rájöttem felnőni nem csupán emberi dolog!
Mert amíg élünk addig velünk a Föld forog.
Szüleink és nagyszüleink emlékét őrizzük,
Ahogy gyermekkorunk nevetéseit is felidézzük!
Csillagok, csend és sötétség őket így nevezzük!