Sírni volna kedvem!   
Sírni és zokogni,       
a bánatot kitombolni,   
törni, zúzni az emléket,   
a szívemből kiirtani.

Sírni volna kedvem!
Sírni s ordítani,
fájdalmam elzavarni,
kikergetni a világból,
s örökre elfeledni.

Sírni volna kedvem!
Sírni, de nevetve,
sikoltva s észt veszve,
kiröhögni a bánatot
mely lelkemet elvette.

Ha többféle út kínálkozik számodra,

és nem tudod, melyiket válaszd,

semmiképp se bízd a döntést a véletlenre,

hanem ülj le és várj.

Várj még és még.

Ne mozdulj, ne szólj,

csak hallgasd a szíved.

S mikor beszélni kezd hozzád,

állj fel,

és menj,

 amerre visz.

A zúzmarák
leperegtek,
a kopasz fák
hajladoznak,
ruha nélkül
mutatkoznak.

A tél még háborog
a szürke égbolt
alján, felhő ül árván,
s ablakát kitárván,
záporeső hull.

A vízcseppek
az ágakon pihennek,
s a kopasz fák
búsan figyelnek,
ruha nélkül
ők mit is érnek .

Az élet megy tovább.

Ez jó, nem?

A harag lassan elmúlik.

A sebek begyógyulnak.

De ha hagyod, hogy ez megtörténjen,

 azzal egy kicsit a lelked is meghal.

Hogy mért csak így:
Ne kérdezzétek;
Én így álmodom,
Én így érzek.
Ilyen messziről,
Ilyen halkan,
Ily komoran,
Ily ködbehaltan,
Ily ragyogón,
Ily fényes vérttel;
Űzött az élet,
S mégsem ért el.
Menedékem:
A nagy hegyek,
Az élet fölött
Elmegyek;
S köszöntöm őt, ki zajlik, és pihen:
Én, örök vándor, s örök idegen.

Tudom, hogy úgy belenőhetek abba, aki valójában vagyok vagy lehetek, mint ahogy egy növény belenő abba a lénybe, akivé akkor válik, ha egy jó kertész neveli, aki érti a növényt. A növényt sem lehet megjavítani. Meg lehet adni a számára azt, amire szüksége van. Lehet, hogy több napsugárra van szüksége, lehet, hogy egyszerűen csak szeretni kell. Ha bajban lennék, akkor lehet, hogy nekem is csak egy olyan emberre lenne szükségem, aki szeretne. Ha megtalálnám, akkor sokkal jobban érezném magam, mint akkor, ha olyasvalakivel találkoznék, aki meg akar javítani.

Bródy János: Téli álom

	Elvarázsolt tájon Sűrűn hull a fehér hó Ódon szürke kőkastélyból Száll felénk az énekszó Térj be hozzánk vándor Nálunk csend és béke vár Feledd el a gondokat És a megalázott lélek bánatát Várunk téged vándor Emeld fel az arcodat Asztalunkról végy magadnak Légy egy napra boldogabb

Egy pillanatnyi igazság megszépítheti, és meg is fogja szépíteni a világot. Egy pillanatnyi béke megmentheti, és meg is fogja menteni a világot. Egy pillanatnyi szeretet tökéletessé teheti, és tökéletessé is fogja tenni a világot.

Álom, álom, válj valóra,
legyen boldog minden óra!
Minden percem legyen áldott,
minden lámpám zöldre váltott!
Add, hogy őszintén szeressek,
mindenkiért jót tehessek.
Jó példával elől járjak!
Tiszta szívvel, jól szolgáljak.
Utam kitartás kísérje,
szívem célját mind elérje,
Mindig adjon, sose ártson!
Negatívról, jóra váltson!
Mindezt telve szeretettel!
Legyen boldog minden ember!

Karácsonyeste

Beköszöntött a karácsony,

Szikrázó napsütés tölti be az udvart,

Legyőzve a fagyott, elolvasztva a havat,

Tavaszt varázsolva a szent ünnepre.

Madár  csicsergés tölti meg a tájat,

Vidám csiviteléssel szálnak az etetőre.

Bent a  szoba sarkában kis fenyő díszlik,

Kicicomázva, felöltözve villódzó fénnyel.

Szaloncukor, sok-sok csodás dísz,

És gyertyaláng fénye add hangulatot.

Lassan besötétedik, beköszönt az este.