Wass Albert

Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben,

mely hivatalosan is a szereteté.

Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé,

a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy,

s annak is az estéje egyedül.

Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté,

s egyetlen csak a többi dolgoké,

s még annak is elég az estéje.

Azon tűnődött, hogy az élet mégis roppant kegyetlen, ám az ember nem tépheti ki a szívét, hacsak nem akar nyomban meggebedni.

Eljöttünk a fát dícsérni

díszeiben gyönyörködni

illatából mélyet szívni

énekekkel zengve kérni:

-ne legyen több háború!

Áldott óra,boldog óra

örömünnep meghozója

ajkunk nyílik hálaszóra:

éltünk teljék jobb napokba':

kerüljön el mind a bú!

Légy akkora, Karácsonyfa,

hogy e világ fia-lánya

elférhessen mind alatta

kézenfogva-mosolyogva:

egy se legyen szomorú!

Teljen éltük szeretetben

múljék éltük küzdelemben

békességben, reménységben,

rossz feletti győzelemben,

s ne legyen több háború!

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

Ha eljönne a Csoda könnyű szárnyon,
S szívembe egyszer az a béke szállna,
Amelyre szörnyű szomjúsággal vágyom: -
Előbb elzárnám a láda fiába.
Tűnődve rajta, hogy ez hogy esett,
Trónolnék vele a világ felett.
Nagy-óvatosan körültapogatnám:
Hogy hát igazán, igazán nem álom?
Nem riasztja el első mozdulásom?

De aztán végigvinném a világon:
Testvér, testvérem, rokonom, barátom,
Itt, itt a béke, itt van aranytálon!

A napok úgy állnak össze bennem,
Mint hőmérőben a higanyrészecskék.
Egy apró zökkenés is elég lelkemben,
S szertegurul a cseppfolyós szürkeség.

Törékeny nyugalmamat láz szítja,
Csak egy roppanás, és oda a jelen.
Halántékom ezer gondolat szorítja,
S lassan részeire esik a szívem.

A karácsonyt várva..............

Egy csendes völgyben, kis fa állt,

Mely várta már az utazás.

Az utazást mely végén örömet okozhat,

Mosolyt csalhat arcokra.

ÁRGYELÁN ALEXANDRA

Karácsonyra minden Szép lesz ,
nyugalomban , kecsességben !
Téli tájban megpihenve .
kis Jézusnál hitben telve .

Testvér , barát , ismerősök,
megszeretve minden Ősök .
Gyertya mellett , melegségben :
Karácsonyra minden Szép lesz !

Bíró Tibor

Ábrándozott: De jó volna,
Ha tehetné, vándorolna,
Megkeresné azt a házat,
Hol díszesen Istent várhat.

"-Hahó Ész. . . menjél aludni!

-De miért is, Szív?

-Mert most én akarok ébren lenni, nélküled!

-Talán szerelem?

A Szív elmosolyodik, és elkuncogja magát. Majd nemet int.

-Akkor?. . . kérdi az Ész.

-Akkor, akkor!. . . . . Gondolod, hogy csak akkor nincs rád szükség,

ha a szerelem jön?

-Miért, nem igy van?. . . csodálkozott az Ész.

-Bizony nem. . . . hisz tudod vannak pillanatok, amikor minden ragyog,

tiszta, és nyugodt. Szerelem nélkül is.

-Mesélj!-kíváncsiskodott az Ész.

-Meséljek?.