Tavasz váró

Sűrű sötét felhők

száguldanak

az égen.

Bíbor színű fények

 törnek elő a

messzeségben.

Hideg fuvallat

süvít a havas

tájon.

Fázósan didereg,

a cinege a fagyos

ágon.

Felborzolt tollruha

védi a fagy

haláltól.

Nyitni kék - nyitni kék

hangosan énekel

a bátor.

2011-01-20 Ágota

Juhász Gyula: Tavaszvárás
A déli szélben lehunyom szemem
És gyöngyvirágok szagát érezem.
Az esti égen violás a szín
És kikeletben járnak álmaim.

A hó alól már dobban boldogan
A föld nagy szíve s csöndesen fogan
A csíra, melyből új élet terem
S bimbók bomolnak majd szűz réteken.

Az örök nap még bágyadtan ragyog,
De tavaszosok már a csillagok
S az éjszakában zizzenő neszek,
Egy új világ susogja már: leszek!

A földre fekszem, hallgatom szívét,
Az égre nézek, kémlelem színét,
Ég, föld között angyali üzenet
Hirdeti a jövendő életet.

http://www.youtube.com/watch?v=G0F-16h5xwo&feature=related

B.Radó Lili



A Nő dicsérete

Ragyogj!

Ragyogj, mert szeretetre születtél,
mert az élet hordozója lettél,
Ragyogj, mert érzelmek élnek benned,
értelmet adva az életednek.


Ragyogj, hogy erőt sugárzó lényed
szülője lehessen a reménynek.
Ragyogj, mert a közöny sivársága
nem vethet árnyat a napsugárra.

Ragyogj, mert szép vagy és ragyognod kell!
Mert lelkedben rejtett csillag tüzel,
Ragyogj, mert Isten üzenete vagy!
Szebb lesz tőled a világ, s boldogabb!

A szó nem veréb, ha elröpült, többé nem lehet megfogni.

Olyan van, hogy az ember szeret valakit, ugye, csak azt nem szereti, ahogy az illető bonyolítja az életét ?

A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél. Mindent letép rólunk, ami letéphető, tehát olyannak látjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk.

Noszogat a gondolat

szerezzek egy libatollat.

Készítsek egy pennát

ami csodálatra készteti

Pannát!

Az asztalon lesz a penna

melléje ül majd Panna.

Kezébe fogja és leírja:

mily' hasznos állat

a liba.

Drága ugyan,

de finom a mája.

Amíg él jól tud tollászkodni.

A művelődést is szolgálja!

Tollából íróeszközt lehet

csinálni.

Ha valami nem tetszik gágog.

Ha valaki nem tetszik nekitámad.

Furcsa egy figura!

 Rangsor szerint állnak 

libasorba.

,

Jajj... de te nem lehetsz máshol, hiszen nélküled egészen elvesznék. Kinek szólnék egy olyan bizonyos holnapon, amikor épp nem vagyok elég erős, vagy elég bátor? És kitől kérnék tanácsot, amikor nem tudnám, hogy merre tovább?

“A felnőtt ember arca sohasem lehet olyan őszinte, mint a kisgyermeké, éppen azért, mert a világ tükörrendszerében kialakult az egója, s innen kezdve – anélkül, hogy ezt észrevenné – tudathasadásos állapotban él; nem akkor mosolyog, amikor kívül, nem akkor ásít, sír, unatkozik, gyűlöl, tombol, szeret, követel, vagy közönyös kívül, mint belül. És ez nem csupán akkor van, ha mások is ott vannak, akkor is, ha nincs ott senki. A kifelé nézés és a kifelé élés az ego legerősebb pillantása: ő maga is tükrökből állt össze, s örökké e tükröknek akar megfelelni.

Holdfényes estén,

gondolatom,

mint szilaj paripa,

versenyt száguld

a széllel.

Melynek

 csillogó sörénye,

felhőként

lebegve szál

a messzeségben.

Sebesen vágtatva,

végül rád talál.

Lelkem megremeg,

mikor felfedezi

fényed.

Végül hozzád elér,

és gyengéden simogat.

Epedve tekint rád,

mint fénylő

csillagra

az égen.

Egy csodás,

zsibbasztó érzés

szívemig hatol.

Érzem az Ibolya

 illatozó lelkét,

 szirma simítását.

Sose múljon el,

ez a pillanat,

Tündökölj sokáig,

kérlek,

boldoggá tesz

 mesebeli Lényed!