Arany János: Alkalmi vers

Az uj évet (ócska tárgy!)
Kell megénekelnem,
Hálálkodva, ahogy illik,
Poharat emelnem.
Mit van mit kivánni még
Ily áldott időben? -
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Olcsó legyen a kenyér,
A gabona áros;
Jól fizesse a tinót
S nyerjen a mészáros,
Mérje pedig szöszön-boron,
Font kijárja bőven.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Senkinek a nyakára
Ne vigyenek kontót;
Valaki csak ráteszen,
Nyerje meg a lottót;
Annyi pénzünk legyen, hogy!

..Makadám László
Szent este éjjelén

Szenteste éjjelén
Sétálni legszebb élmény.
Ünneplőbe öltözött a világ,
A szeretet járja át.

Nézem a mesés fákat,
Sok színes lámpa,
Szívem átjárva,
Melegséget árasztva.

Oly mesés ilyenkor a világ,
Feledteti mindennapok búját.
Látni lehet mesés házat,
Szerényebbet, másat...

Az ablakokon belesve
Mindenhol csillogás,
Szikrázó gyertyák,
S van, hol ajándék hegyek.
De van, hol csak egy ölelés lehet.

Gyermekek kacaját
Hozza felém a hideg szél,
Nem fázom, felmelegít
A szerteáradó szeretet.

Talán, a pillék teszik,
De vannak újra álmaim.
Talán az idő teszi...
Tudok újra vágyódni.

Talán az érzés teszi,
Tudok újra bízni.
Talán, a félsz teszi,
De tudok újra reményekkel élni.

Még a sok talánból,
Érzések lettek,
Az idő is lassan pergett,
S pereg.

Hegyek jöttek, árnyak,
Sötét fellegek,
Melyek vállamra ültek,
Olykor nem engedtek..

Olykor levegőm is alig volt,
Lábam is reszketett,
De valami csak hajtott,
Hajtott egyre.

Mikor feladtam,
Beletörődtem,
Csak árnyak jutnak nekem,
Akkor jött a változás.

A Tayos-barlang kutatásának dokumentált története c. könyv 2. kötetének könyvbemutatója

 

Móricz János egyike azon távolba szakadt honfitársunknak, akiről idehaza oly keveset tudunk. Az 50-es években emigrált, argentin állampolgárságot nyert, majd dél-Amerikában nyelvészeti, őstörténeti kutatásokat végzett. Az ecuadori shuar törzs segítségével betekintést nyert egy ismeretlen civilizáció emlékeibe. Állítása szerint egy hatalmas barlangrendszer rejtekében – amely a Tayos-, Móricz által elnevezne 1969 óta a Táltosok barlangja nevet viseli – egy egykori civilizáció írásos feljegyzései tanúskodnak egy letűnt emberiség tudásáról.

Baranyi Ferenc:
ELMENTÉL TŐLEM ...


Elmentél tőlem kedves,
S én csak hagytam, hogy menj is csak el.
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar... - hagyni kell.
Ha megkérdezné tőlem most valaki,
Hogy mit jelentsz nekem,
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen.
Csak nagysokára mondanám,
Hogy semmiség...egy múló szerelem.
S nem is vennék észre rajtam,
Hogy könnyes lett mind a két szemem.

Elmegyünk majd egymás mellett,
Szemed ha rám nevet,
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom megremeg.

Tiszteletem neked, aki olvasol!

 

A nevem Kenyeres Dániel és debreceni Ifjúságsegítő vagyok. Úgy gondoltam hasznára válok az embereknek és indítok egy blogot. Ez a blog főleg az ifjúságnak szól, de bárki igénybe veheti, aki csak akarja a szolgáltatásait. Az egészet teljességében ingyen csinálom, nem áll szándékomban ebből megélni, mondhatni hobbi szinten és azon még is túl mutatóan állok hozzá. Élet célom mások megsegítése ahogy csak tudom, tudásom legjavával.

Juhász Gyula:
EMLÉK


A szálló évekkel
Sok minden megy el,
De a szív, a koldus,
Tovább énekel.

Mi remény volt régen,
Emlék ma csupán,
De legalább sírhatsz
Tűnt szépek után!

Ami emlék, szebb is,
Mint az, ami él,
Romok is ragyognak
Hűs hold fényinél!

 

Emlékek, mely bennem égnek.
Szavak rég nincsenek, csak képek.
Rég elmentek, kiket szerettem.
Hiányoznak szüntelen.

Elment apám,
Kit igazán sose ismerhettem,
Majd a gyermekem,
Kit soha nem láthattam meg sem.

Nagybátyám,
Ki a nagy kar volt a gépezetben,
S a mamim,
Ki már nem ölel engem meg.

S vannak még,
Kik hiányoznak szívemnek...
Bennem élnek,
Örökre még élek.

Remélem, mind ahányan
Mosolyogva lelketek,
Tova szárnyalt,
Égi útján békét lelve.

/Lexa007/