Mindig is foglalkozatott,
hogy te, aki rendesen a határ másik oldalán vagy,
hogyan lehetsz mégis ennyire ugyanegy velem.
Sokáig tartott, mire megértettem,
hogy hiába, hogy én mindent behabzsolok,
nem lehetsz mindenestül mégse az enyém.
Van egy tőlem elfelé való kiterjedésed,
ahol saját magad árnyékában nyílsz és virágzol,
de ettől nem vagy másik létező,
mert közöttünk face to face már nincs határ,
csak lángommal éppen nem emésztelek.

Én csak én vagyok,hát vedd mit adhatok
 És ha tán kevesled,fess te magadnak szebbet,
 Mert én csak én vagyok,hát vedd mit adhatok!

csak az...

csak az eső...
csak az érintés...
csak az álom...
csak az ölelés...

oldani el a régi béklyókat
feledni el hogy mindig itt voltak
emelni fel lehajtott fejünket
nyitni fel lehunyt szemünket

csak az egyetlent keresni
csak az egésszel beérni
csak az kell ami jár nekünk
csak az kell akit szeretünk

csavargó létezésbe vegyül a halál
csak az veszíthet aki néha talál
soha nem csalódik aki nem remél
csak az nem halhat aki nem él

csak az eső moshat tisztára
csak az érintés adhat új hitet
csak az álom vezet poklok-poklába
csak az ölelés teremt új életet

Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz.

Nem az egész földet foglaljuk el, hanem csak egy lábnyomnyit, nem a hegyet, csak képét a szemünkben, nem a tengert, csak mozgékony erejét és felszínének tükröződéseit. Semmi nem a miénk, csak a látszat, ezért ragaszkodunk hozzá oly erősen.

Vegyél 12 hónapot.
Gondosan tisztítsd meg a
Keserűségtől,
Félelemtől,
Haragtól,
Azután oszd fel hónapokra
30 vagy 31 napra.
Minden napot készíts el1 rész
munkából
3 rész jóakaratból és
Sokgyűszűnyi derűből.
Mindehhez adj
3 evőkanál optimizmust,
1 csipetnyi iróniát,
1 késhegynyi tapintatosságot.
A kapott masszát bőven öntsd le
szeretettel.
A kész ételt mindig díszítsd
Apró figyelmességgel
És tálald mosolygó arccal.

Nyugalmas állapotban a szerelem elveszíti körvonalait, vonásai elmosódnak: nem is tudjuk, valóban vele van-e dolgunk. Összeveszés vagy megcsalás kell ahhoz, hogy felismerjük arculatát, és tisztán lássunk benne. Csakis akkor csinálhatjuk meg a mérleget, és állapíthatjuk meg, vajon továbbra is ragaszkodunk-e egymáshoz, vagy gyűlöljük egymást, vagy pedig közömbösek lettünk egymás iránt.

Könnyeket küldesz majd értem a kék égre, s én magányos, mennyei imákkal koldulok örök bebocsáttatásodért. Addig bekötözött szemmel élünk, hogy csak egymást lássuk, azt az utolsó földi búcsút, ameddig a soha eltart. Tedd a szíved a szívemre, érintsd a könnyed a könnyemhez, most még itt vagyunk.

Amit az ember magára hagy, amivel nem törődik, az bekoszolódik... Ez a lelkünkkel is így van. És a kosz a koszt vonzza. Sötét gondolat a sötétséget, félelem a félelmet, hiúság a hiúságot, önzés az elvakultságot és a halált. Amire hangolod magad, azt fogadod magadba. Annak leszel médiuma, eszköze, tettestársa és megvalósítója. Ez a törvény a láthatatlan világra is vonatkozik.
Jó pillanatainkban angyalok vannak körülöttünk.
Ha nem is látjuk, de érezzük őket.