Tudtam hogy mostantól nincs megállás, és meg fogom ismerni a mennyországot és a poklot, az örömet és a bánatot, az álmodozást és a kétségbeesést. Tudtam, hogy nem bírom tovább visszatartani a szélvihart, amely lelkem legrejtettebb zugaiban támadt föl.

Az idő megszűri az ember vágyait.

Én azt gondolom, az erő mindig ott kezdődik, ha valaki ki meri mutatni, ami fáj, és soha nem ott, amikor valaki azt mutatja, hogy milyen rezzenetlen arccal bír ki mindent.

Gondolatok az őszről

Rozsdafoltos falevelek,

Elsuhant a nyár veletek.

Halványra vált a napsugár,

Útra kélt már pár gólyapár.

Katán kórót görget a szél,

Fuvallata őszről beszél.

A vadludak V-é alakba

Szerveződnek alakzatba.

Esőfelhők gyülekeznek,

Este rendre megerednek.

Reggel meg a sűrű ködben

Vadkan hada csörtet körben.

Egerészölyv a magasból

Pásztázza a csőrbe valót.

A fácánkakas zajt verve

Rebben fentre megijedve.

Őszbe fordult már a határ,

Elfáradt a látóhatár.

Kínok kínja

Döbbenetes néma csend,

Rettenetes lett a rend.

Derült égből a csapás

Iszonyú rémlátomás!

Szörnyű gyötrelemmel jött,

Őrjöngött és beköszönt.

Agyműtétet rendezett,

Amit kínnal övezett.

Óh, mily borzadály-keret,

Melyben nejem szenvedett!

Koponyáját felvágták,

Ébren így operálták.

Egy írónk is utazott

Feje körül ugyanott.

Átélte, mit Sors adott,

Szenvedőkre kiszabott.

Szerencsénkre a remény

Sose fogy el a szerény.

Szeretlek

Fényben és árnyékban,

örömben, bánatban,

lázas álmaimban,

forró vágyaimban.

Szeretlek

Az ébredő napsugárban,

a nyugtató alkonyatban,

símogató szavadban,

szerető mosolyodban.

Szeretlek

A nyári forróságban

a virág illatában,

a nyíló rózsa szirmában,

a vérvörös pompában.

Szeretlek

Véges életemben,

a végtelen reményben,

maradék hitemben,

a múlandó létben.

Szeretlek

Mondtad, mondtam, sok ezer szóban,

futó percekben, gyorsan múló órákban,

egymás szavába vágtunk, aztán nevettünk,

őszintén vallottunk, néha kicsit megijedtünk,

lelkünk kitártuk, védtelenné váltunk,

s a pillanat elhozta, már egymásra vigyázunk.

Érzem ha lelked a fájó múltban bolyong,

s érzed ha lelkemben a kínzó kétség zsong,

veled élem tested nyugtalan gyötrelmét,

s velem éled ébredő vágyam minden rezdülését.

Kezed nyújtod felém s nyúl érted kezem,

a távolság csak fogalom, Te itt vagy velem,

a pillanat megállt, az időnk szűkre szabott,

életünk jótékony módon egy esélyt adott,

a csöndes őszben mosolyt varázsolt arcunkra,

a beteljesülés igéretét forró álmainkra,

csillagokat szemedbe, méz ízét ajkadra,

a tüzet ölelésedbe, a kielégülést vágyainkra.