Get your own valid XHTML YouTube embed code  

Kedves Network

Közösség!

Ezúton szeretnénk tájékoztatni, hogy a Network.hu életében tulajdonosváltás történt.

Tele vagyunk friss ötletekkel, tervekkel arra vonatkozólag, hogyan tehetnénk még szórakoztatóbbá és értékesebbé az itt eltöltött időt.

 ELSŐDLEGES CÉLJAINK: 

- NAPRAKÉSZ és KEZELŐBARÁT felület (szem előtt tartva, hogy korábbi felhasználóink még könnyebben eligazodjanak kedvenc közösségeikben.) 

- a közösségek tagjait aktívabb kommunikációra BÍZTATJUK !

Hosszan elnyúló

Kert végén,

Nőttek egyre,

Tépte őket szél,

Csavarta vihar létüket.

Volt amelyik,

Nem érte meg,

A következő tavaszt,

De amelyik megélte,

Csodával fejlődött.

Minden alkalommal,

Mikor látogatóba megyek,

Anyámat ölelve,

Kertjét csodálom,

Hol madárdal költözött.

Árnyékot adó

„Óriássá” cseperedtek,

A nyárfák,

Melyeket pár éve ültettünk.

Lombjaik,

Olykor lidércként

Susognak az éjen át.....

„Növekszünk, változunk, néha észreveszünk magunkban egy-egy hibát, amit ki kell javítani, nem mindig a legjobb megoldást választjuk, de a megpróbáltatások közepette tovább élünk, létezünk, és igyekszünk szilárdan állni, hogy méltóságot kölcsönözzünk, de nem a falaknak, s nem is a kapuknak és az ablakoknak, hanem annak a belső, üres térnek, ahol imádjuk mindazt, ami számunkra kedves és fontos.”

Lépteket hallok,
A jövő közeleg,
Az idő rohan tova,
Már nem meztelen.
Kép rajzolódik....
Kézfogás,
Mosolyban megbúvó varázs,
Oltalom.
Nincs már több
Távolodó gépmadár.
Kép ez,
Mely vár.
Nem terveztem,
Így lett,
Nem tervezek,
Vágyom...
Halkan súgva,
Félszben
Nagyot rúgva,
Izgalommal szívemben,
Ámulok lelkemben.
Teret adva
Vágynak
A jövő talányának.

/Lexa007/

Mely hónapok óta,
Szívemben szunnyad.

Vállamról teher gördült,
Szállni fogok újra,

Az új élet felé.
Lesz nagy izgalom....

Remegő kéz,
Utolsó nekiveselkedés.

Komótosan kigördülő gép,
Majd jön a lassú felemelkedés.

Skótok a szívemben,
Hiányzó világ lesz lelkemben.

S remélve nem utoljára,
Magasból a tájat,

Kicsit szipogva,
Lassan tova szállva.

Egyszemélyes ágy
Ott állt,
A szűkülő térben,
Olykor néma sötétben.

Magányos léptek,
Kóbor sóhajok,
Tétova élet,
Mi ott ült vállamon.

Ágyamon ülve,
Fejem lábamra hajtva,
Életem képei,
Lelkem marcangolta.

Úgy éltem,
Mint erdőbe tévedt
Kóbor balga,
Ki körbe jár céltalan...

Éltem....Áááááá csak túléltem,
S magamat martam.
Majd jött a derengés,
Halványan ölelő merengés...

Új értelem nyiladozott,
Cél kezdett lebegni,
Ott,hol egykor már
Csak tátongó semmi várt.

A múltban tanultunk, de nem ennek a gyümölcsei vagyunk. A múltban szenvedtünk, szerettünk, sírtunk és mosolyogtunk. De ennek nincs jelentősége a jelenre nézve. A jelennek is megvannak a maga kihívásai, a jó és a rossz oldalai. Nem hibáztathatjuk vagy éltethetjük a múltat azért, ami most történik. Minden új szerelem független az előzőektől, semmi köze a múltbéli tapasztalatokhoz: mindig új.

Tóth Árpád

Alászolgája!
A Ludas Matyi-pálya,
Isten bizony nehéz e' -
Erre nézve
Nem lehet senkinek aggálya,
A legaggabb gáncsolók agg mája
Se irigyelheti eztet
A szomorú keresztet.

Például kérem,
Most is meg kell őrizni
A hidegvérem,
Mikor e szép áprilisi télbe
Arra vagyok itélve,
Hogy ahelyett, hogy korcsolyát öltve
Kisiklanék a nagyerdei zöldbe,
Hogy részint gyöngyvirágot szedjek ottan,
S részint ott maradjak megfagyottan,
Mint az ismeretes megfagyott gyermek,
Ahelyett a sors azzal ver meg,
Hogy húsvéti verseket ontsak,
Holott jó alkalmi verset,
Zápot s fanyarat s nyerset
Gyan Thula versírója ont csak.

2014. április 30. szerda 18. órától

Táj és kozmosz. Amit a magyar teremtéstörténet mond a Világról, Földről, Tájról és a benne élő Emberről. A világ világossága! A népmese a nap mása! A Szent Korona Tan szerződés Isten és az ember között!!! A tükör takar, szétválasztja a valóságot s egy világot eltakar előlünk, nem más mint a halál kapuja.