Nézz az égre,

Néha ,nem látsz semmit.

Olykor, csak az eső kopogását hallod .

A lelked sodorja közben a végtelen.

A szél simítana tested,

De csak egy könnycseppet sodor tova.

Az életed, mint meg annyi homokszem,

Sodor előre szüntelen.

Van , hogy nem tudod merre indulj,

Csak hagyod, hogy az ár sodorjon.

Topogsz egy helyben,

miközben tova visz magával a tömeg.

S, minden napot újabb követ.....

Keresed magad a végtelenbe,

Választ keresel mindenben........

Életemnek csillagfénye Te vagy nékem,

Boldogságom, szerelmem és reménységem.

De kérlek...

Ne játsz a szívemmel édes,

 Gyere hát inkább ölelj.

Ha kigyulad a csillag az ezüst égen,

Aludni mégy kis szobádba úgy mint régen.

Aludjál...

Álmodjál tündérmeséket.

Szerelmem jőjj hát ölelj.

A világnak minden kincsét adom Néked,

Mindenkivel hódoltatom a fennséged.

Angyalkám...

Nem hagylak szenvedni Téged,

Gyere hát édes ölelj.

TAVASZI VERSEK... 

Áprily Lajos: Március

A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejü cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.

Juhász Gyula - Tavaszvárás

A déli szélben lehunyom szemem
És gyöngyvirágok szagát érezem.
Az esti égen violás a szín
És kikeletben járnak álmaim.

A hó alól már dobban boldogan
A föld nagy szíve s csöndesen fogan
A csíra, melyből új élet terem
S bimbók bomolnak majd szűz réteken.

Mindig tudni kell, mikor ér véget az élet egy-egy korszaka. Ha mindenáron időzni akarsz benne, a kelleténél is tovább, akkor már se örömöt, se értelmet nem találsz a maradékban."

(Paulo Coelho)

,,A tartós boldogság nem az anyagi sikerből fakad. A jó anyagi helyzet hasonlít az egészséghez: hiánya megnöveli a boldogtalanság valószínűségét, de megléte nem garantálja a boldogságot."

(David G.

Kihunyt tüzek, múltévi estebédek
füstjét elérni egyszerűbb, mint téged,

egy gombostűre mit az óceán
benyelt, könnyebben lelnék, mint reád.

Idő és űr és végtelen közöny
állott közénk. Most elfog az öröm

és felrúgnám a házfalat.
Mert mégis megtaláltalak.

Mindannyian építünk valamit. Erről szól az életünk. Kell valami, ami a miénk. Megmarad vagy velünk jön, mikor elmegyünk, és nyomunk sem marad. Ki tudja, hogyan van elrendelve. De ez már nem is a mi dolgunk.

Vannak dolgok ,
amiket elér az ember az életében.
Döntéseket hoz,
olykor jókat,
s néha rosszakat.
Szeret és nem szeret,
imád és gyűlöl.

Van , hogy nem értenek meg,
és akad, hogy nem is akarnak.
Téboly néha az élet.
Vágyunk a jó után, 
űzzük a rosszat........
S vágyunk néha, vágy marad csupán.

/Saját/

Csámpás cipőben lépdel a magány 
Árnyékos kihalt tér rejtekén, 
Koszlott szatyrokba göngyölt az élet, 
Rongyokba rejtett ,félsz és remény

Rideg-hideg, pad, te drága otthon, 
Agyongyűrt ez a karton-világ, 
Szemét mélyére búvó túlélés, 
S akkor senki sem kíváncsi rád

Kutyaürülék járda szegletén, 
Csömör s átlépnek az emberek, 
Csak pár forintot kérsz, reménykedést, 
S kínálód sorstalan életed...