Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
12 éve | Szekeres Henriett | 1 hozzászólás
"Mélyen magamba nézek. Egy pusztító vihar végtelen nyomait látom, millió darabra hullott emlékképeket egy kőtörmelékkel borított, elhagyott sivatag buckái között. Szedegetném a sokáig dédelgetett szép napok másodperceinek maradékait, letűnt vágyak, soha ki nem mondott szavak, meg sem született gondolatok utolsó felismerhetetlenségig rombolt atomjait. Ezer sebből vérző élettelen lelkem felszínét vizsgálom értő figyelemmel, simogató gondoskodással. Már nem érted hullatott kevés könnyemet a homok végső reménységként mohón issza magába az új élet teremtésében bízva…Újra tanulok élni…A könnyeim adnak hozzá erőt..."
Az éjszaka nem tudtam aludni, és azért a régi önmagamért könyörögtem, aki egykor voltam..,ostobaság, hisz ami elmúlt azt kár keresni..,és bár sok jót tudhatok magam mögött, a mostani énem is az akkorinak köszönhetem..,tehát elégedjek meg azzal, akivé mostanra fejlődtem, és tegyek meg mindent a további fejlődés érdekében..,anélkül, hogy újabban folyamatosan zaklatott vagyok.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás