Túl sok az ember, túl sok a mozgás, túl sok a zaj. Nem hallom a saját gondolataimat.

Brandon Hackett....

Olykor csak egy-egy pillanat,

Amikor melegség járja,

Szívünk zugát.

Az életünk,mint egy film,

Gyorsan elpereg.

Néha szörnyű, és ugranánk egy részt,

Vagy bele pörgetnénk.

De később rájövünk,

Pont ezek a részek,

Adják azt az ént,

Mely, majd tovább ösztökél.

Sűrűn elbukunk,

Valamely erő, mindig felemel,

S mikor már úgy érezzünk, menni se bírunk...

Valami történik, új erőt kap az én, mert

Mégis tovább lépkedünk.

Néha tehetetlen,

Vad erő tépi lelkünk,

Vagy épp azt érezzünk, egy helyben bolyongunk,

Eltévedtünk, néha feladjuk,

Belefáradunk, vállunk a teher alatt megrogyik....

“Az ésszerűen élő ember alkalmazkodik a világhoz. Az ésszerűtlenül élő ragaszkodik ahhoz, hogy a világot próbálja magához igazítani.”
(George Bernard Shaw)

Az ember sokszor tiltakozik dolgok ellen,

Sokszor mindennel szembe száll, nem akarja mutatni mennyire gyenge.

Nem akarja mutatni, hogy tud fájni.

Nem akarja, hogy lássák, ha arcát a könny mossa.

Miközben telnek a napok, olykor feladja lélekben.

Valami megpattan benne, rájön, mely dolgot a lelkében dédelgetett,csak vágyott álom csupán.

Létráját hiába támasztja az álmok felhőjének, nem éri el talán soha. Pedig az álmok, melyeket magában megálmodott, nem lehetetlen küldetések.......

Lepke száll

Virágos rét felett

Egy maci szökell,

Utána könnyeden.

Közben csillagokat

Szór szertelen,

Álmában mézet lát

Esztelen.

A maci élete

Könnyed,

Hisz álomlény ő,

S közben

Kívánságokat teljesít...ő.

Ha csillagokat látsz,

Jusson eszedbe a maci,

Ki ugrál esztelen,

Álmod lesi,

Vágyad éli,

Olykor lila köd lepi,

Ő a csillag maci :D

Lexa

Fürge táncra hív a nyár,

Csend lepi, köd nyomát.

Szív libben,

Ajak pisszen.

Hol van már?

Nem a csend,

Azt már rég nem keresem.

A zöld ,ott pompáz.

Távoli tájak,

Lábam alatt elterülnek.

Színek kavalkádja,

Szemeim előtt tova tűnnek.

Illékony tünemény,

El- el libben,

Keresem egyre,

A távolba révedve.

Várom egyre,

Szavakat nem feledve,

Múltat temetve,

Agyon ütve.

S ,mit is várok?

Mit is keresek egyre?

A jövőt, mely várat egyre,

A szebb jövő, nem kopogtat, messze.

A rajta akkor.

Pedig egyéb így tehát,

Míg a maga, meg a tényt

Addig való ha pedig úgy,

Az egyik és üres ,

Amely csak arra jó,

Hogy a másik, a nem is

Habár, amely már az egyik sem,

Hanem külön alkot.

Be kell ,hogy az olyan,

Nem lehet, nem is azért,

Vélük,hogy rájuk,

Hanem ama méltó tény miatt

Hogy ez halad ,amikor bár

De a világ mint a tény

A világ nem nem , mert amint azt a világ,

Csak mint ilyen, csak a többi

Mivel jelöl, a világ mint olyan

Nincs, sem...a világ mint viszony van

Ám amikor mint,hogy a világ van úgyis ,

Mint tehát a világ az a dolog,

Nem az, mert előle, ám van

Ha pedig ,hogy és az egész.

Boldog Karácsonyt Kívánok Mindenkinek!

A legfontosabb lecke: megtanulni szeretni. Egyre jobban szeretni. Mert eltűnnek a nyelvek, a próféciák, az országok, és az utca, ahol lakom, a villanyoszlopok, ez a ház, a nappali bútorai... és eltűnik az én testem is. De egy dolog örökké megmarad az univerzum lelkében: a szeretetem. A hibáim ellenére, a rossz döntéseim ellenére, amelyek szenvedést okoztak másoknak, és minden olyan pillanat ellenére is, amikor azt hittem, hogy nem létezik.

- Eltöltjük az életet, s az eltelik, de miért nem élünk is közben, miért tartjuk vissza magunkat!?
- Mert a legeslegjobban önmagunktól félünk.