"Mindannyian építünk valamit. Erről szól az életünk. Kell valami, ami amiénk. Megmarad vagy velünk jön, mikor elmegyünk, és nyomunk sem marad. Ki tudja, hogyan van elrendelve. De ez már nem is a mi dolgunk."

Egy különös érzés,

mely egyre érzékenyebb,

törékenyebb.

Lassan még el jut az ember addig,

hogy valamkibe megbízzon,

merjen bízni......

valami tuti történik, 

és az egész mint,

millió víz csepp gurúl tova.

Hova megy el a világ?

S az emberek?

Furcsák, s egyre idegenebbek.

/Saját/

Az érintéssel, öleléssel kifejezett szeretetnél is fontosabb egy olyan bizalmi és biztonsági mező léte, amelyben valaki teljes figyelmével, odaadásával van jelen az életünkben, követi lelki tipródásainkat, elfogadja mindazt, amit feltárunk, elmondunk. Ennek olyan hihetetlenül pozitív, fejlesztő hatása van, hogy a legmélyebb gödörből is képes kihúzni, és életreménységre nyit, erőt ad és föltölt.

Bagdy Emőke

Karácsonyi érzés

Hófödte táj,
Puha varázs,
Karácsonykor a
Világ oly más!

Adni, s kapni készül
Kicsi és Nagy,
Szeretet toporog
Ablakok alatt.

Bebocsájtást vár,
Azt, hogy hívják...
Hogy a szívet aranyozzák,
Mikor halkan mondják:

Szeretlek...

Karácsonyi csodává
Válik életed.
Pedig egy szó csupán,
Mitől változik léted.

Egy szó,
Mi megváltoztat
Embereket.......

"...Havazik. Az apró hópelyhek sorra hullanak alá és csodálatos táncot járnak a szélben. Némelyik egyedül hull a földre, mások egymásba kapaszkodva ereszkednek le, lágyan és csodálatosan.
És amikor már hó fedi a tájat és minden hófehérré válik, mintha porcukorral szórtuk volna be a háztetőket, megszűnik a pillanattól való félelem.

És amikor megkérdezed, félek-e még, azt válaszolom rá: nem, mert szabad vagyok, mint a hópelyhek. Mint a fáról lehulló falevél, a szél vagy a napsugarak.

A karácsonyt várva..............

Egy csendes völgyben, kis fa állt,

Mely várta már az utazás.

Az utazást mely végén örömet okozhat,

Mosolyt csalhat arcokra.

ÁRGYELÁN ALEXANDRA

Karácsonyra minden Szép lesz ,
nyugalomban , kecsességben !
Téli tájban megpihenve .
kis Jézusnál hitben telve .

Testvér , barát , ismerősök,
megszeretve minden Ősök .
Gyertya mellett , melegségben :
Karácsonyra minden Szép lesz !

Bíró Tibor

Ábrándozott: De jó volna,
Ha tehetné, vándorolna,
Megkeresné azt a házat,
Hol díszesen Istent várhat.

Keresem......

Keresem az utam,
Csendbe járom az élet fonalát keresve.
Valahol elvesztettem magam, 
Most még magam is kereshetem ,
Miközben az utam sem találom......
Szemtelen, balga énem .......
Ó!!!!!!!
Mit tettél velem?

S a csalfa világ?
S az emberek?
Minden esztelen.......
Hol a régi világ,
Mely ölén ringatott egyre?
S hol vagyok én ?
S ki is vagyok én igazán?

Sok talány, mely válaszra vár.....
S talán virrad még új nap , 
Mely megsúgja a dolgok válaszát .

Rég írtunk közösen vereset.....

Valaki megkezdhetné...... :D

Szeretném.........

"Van a vihar. Amiről tudjuk, hogy létezik, ám mégsem készülünk rá. Mert nem lehet. Lehet előre jelezni jöttét, de erejét, útját nem mindig lehet kiszámítani. Mert szabad. És zabolátlan. Amerre megy, feldúl mindent, ami útjába kerül. Volt egy házad, volt egy életed, volt egy terved. És a vihar mindent felülír".

A vihar, mely olyan , mint az élet......

Változik, zabolátlan, olykor kegyes......

Néha makacs, ad pár jó pillanatot, majd a földbe tipor. 

Óh! Te balga égiképű! Jóistennek zengő szája,

Mi a francnak fordítsz annyi, gondot eme rút világra?

Mit törődsz te szegényekkel? Mért fáj, ha az ember gyáva?

Miért baj az, ha harácsoló, mért bánt téged czifra páva?

Mért baj, ha a sors kegyetlen? Mért váj húsba, karma karma?

Miért mindig másnak őröl, Isten kedves kicsi malma?

Miért fontos mind több lélek, tisztasága, fehérsége?

Mikor kerül vissza végre, áldott napunk melegsége?

Hely, Ti kóbor földi lelkek, kérdés’teket nem értem én,

Nem titokról szól e rövid, szedett-vetett hősköltemény.