.a folytatás........

Mely mára ,egy alkotás eredménye lett.

Írjunk a szépről, a jóról.

A szóról,  a  bókról.

                  A tegnapról, a máról.

A tovatűnő tájról.

ÁRGYELÁN ALEXANDRA

Szépnek látod a Napot,
Mely őseidre is ragyogott.
Szépnek látod a földet,
                                                    Kacéran tündöklő hölgyet.

                                                     MERCZGY GYULA

Szépnek látod az éjt,
Mely csillagokkal telin mély,
Szépnek látod a gyermeket,
Ki tisztán és szelíden rád nevet.

ÁRGYELÁN ALEXANDRA

Szépnek látod az embert,
Háborgón kavargó tengert,
Vadvíznek tajtékzó táncát,
Jó és rossz örökös nászát.

MERCZGY GYULA

Szépnek látod a fákat,
Szemekben megcsillanó vágyat,

A szerelem édes pillanatát,
Tündöklő nap sugarát.

ÁRGYELÁN ALEXANDRA

Jó az Isten, Bölcs teremtő,
Jót és szépet, megteremt Ő.
Jó az anya, megóv, táplál,
Szeretete után vágytál.

MERCZGY GYULA

Ha megérint egy könnyű Hab ,
tovább rohan , velem szalad ,
és lágy Fénnyel tombol szerteszét ,
Varázst sző száz igaz Menedék .

Bíró Tibor

Menedék, hol két kar vár,
Félő szeretettel ölel át,
S újra fülembe súgja,
Szerelmes dalát, és vissza  tér az ifjúság.

Tné P Rozália Julianna

Az ifjúság, tova tűnő kis madár,
Bár szívünkben ott él,örökkön örökké már,
Cinkosan olykor, hol pajkosan mint egy kis gyerek,
hogy mosolyt csaljon arcunkra és elmereng.

ÁRGYELÁN ALEXANDRA

Külsőnket ugyan elfújja az őszi szél,

úgy mint egy gyertya , mely pislogva tövig ég .
Az Időnek testünk , bár meghajolva remeg ,
de BÁTRAN állsz , mert a Belső Szeretet veled .

Bíró Tibor

S bármennyire is ,
Eljár feletted a tovatűnő idő,
Szívedben ott ég a láng,
Mely hajt, egyre tovább.

ÁRGYELÁN ALEXANDRA

SZERETET az , ami megmarad ,
bárhol is légy , lelkedben halad !
Mosollyal dúsítja az igaz létet :
SOHA meg nem halsz , mert veled ÉREZ !

Bíró Tibor

Lelked örökkön - örökké
szárnyal a szélben,
Szemedben könnycsepp

Szívedben élet.........

ÁRGYELÁN ALEXANDRA

Szeretet soha nem ismer könnyet ,
mert Végtelen Boldogságtól könnyed !
Estére megsimítva bókot ád ,
és reggelre újra Megóvra vár !

Bíró Tibor

S néha, felkap és röpít,
Elvisz, visz a végtelenbe.
Olykor, csak lágyan ringat,
mint anya a gyermekét.

ÁRGYELÁN ALEXANDRA

A Dallal fakasztom önmagam ,
forrón rám tapad a Számtalan ,
Szívembe a természet zöldje száll ,
és az örök jókedv ölel át .

Bíró Tibor