1. Fényes lett a nagy porond, a néző mind kacag,
Itt a cirkusz víg bohóca, mily furcsán szalad.
Páholyában orvos ül, a nagy lélekbúvár,
Őszes hajú, szemüveges hírneves tanár.
Lám az orvos halvány képe rögtön felvidul,
Sápadt arca, mint a rózsa, úgy nekipirul,
Mert a bohóc minden lépte oly kacagtató,
Zöld a haja, rőt az orra, hangja daloló:

Refrén: Én vagyok Muki, az énekes bohóc,
Potrohom duci, a bajszom sárga kóc.
Én vagyok Muki, kit nője elhagyott,
Elment a "Nyuszi", most boldogabb vagyok.
De jó, hogy már nem untat,
Minden ujjamra találok öt újat.
Én vagyok Muki, a kis cukorfalat,
Hölgyek, csak sorba, a szívem már szabad.

2. Két napig a híres orvos csak Mukin nevet,
Közben írja szorgalmasan a recepteket.
Aztán így szól: Kár a brómért, nem sokat segít,
S invitálja a cirkuszba pácienseit.
Nemsokára orvosunk és egy tucat beteg
Orvosságként váltja meg a cirkuszjegyeket.
Professzorunk nem tévedett, remek a hatás:
Muki dalol, a sok beteg csupa kacagás:
Refrén: Én vagyok Muki,...

3. Tanárunkhoz nemsokára jött egy új beteg,
Panaszkodott: "Szédülök, óh jaj, ez mi lehet?
Igaz, hogy a feleségem rútul elhagyott,
S a világon olyan nagyon egyedül vagyok."
Mosolyog a tanár szeme cvikkere alól:
"Menjen csak a cirkuszba, hisz ott Muki dalol,
Hallgassa meg, felvidul és nem lesz majd beteg!"
Ám a férfi könnyes szemmel mondja: nem lehet (hisz)
Refrén: Én vagyok Muki, az énekes bohóc,
Potrohom duci, a bajszom sárga kóc.
Én vagyok Muki, kit nője elhagyott,
Elment a "Nyuszi", most már minek vagyok?!
Tanár úr, most bevallom:
Minden szavam hazugság a porondon.
Elment a Nyuszi és könnyes lett a kóc,
Én vagyok Muki, az énekes bohóc.