Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
NAGYANYÓ…
Kert végében, fa tövében.
Ül nagyanyó nádszékében.
Válla görnyedt, háta hajlott,
Évek súlya rajta látszott
Munkától fáradt keze,
Ráncokkal van tele.
Néha-néha megremeg,
Ölében valamit keress.
Nem pihent-e kéz soha,
Dolgozott, hát nem csoda.
E kéz alatt nőt nemzedék,
Főtt étel, sült kenyér.
Fehér haján csillan a fény,
Mi levelek közt néha benéz.
Feje köré mint koszorút
Fon a nap, de nem szomorút.
Száján néha mosoly villan,
Régi emlékek közt surran.
Volt benne szép, szomorú,
De az emlékké fakul,
Ma már dolga a pihenés,
Kedves visszaemlékezés.
Feje felett madár dalol,
Körülötte méh sereg dong.
Szeme néz a távolba,
De már nem lát el oda.
Homály fedi a csodát,
Mit úgy nevezünk a világ.
Sok-sok év pora,
Szemére rá rakodva.
De ni csak halj csodát,
A csendet zaj szövi át.
Fejét felkapja, kezét kinyújtja.
Már is öleli a kis unoka
Ráncos arcán sok puha,
Puszit ad az unoka.
Dédi-mesélj, így kéri,
Fejét ölébe teszi.
Az öreg kéz megmozdul
Kicsi fejre ráborul.
S mesél, mesél mamika.
Hallgatja az unoka,
Kertre egyszer csend borul,
Madárdal is elcsitul.
Dédike és unoka,
Álom szárnyán száll tova.
Múlt és jövő együtt jő.
Együtt pihen mind kettő.
Jő a jelen... anyuka,
Őket jól betakarja.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!