Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
| A távolság mindig nagyobb, ahogy évre évek jönnek, Rövidebbek a nappalok, az éjszakák is rövidülnek. Hamarabb jön el a tavasz, gyorsabban jön el a nyár is, Lábam tapos őszi avart, s hóval belep a tél máris. A távolság egyre nagyobb a mától, amelyben élek, Tőletek de messze vagyok, hol vagyok már, gyermekévek! Nem volt akkor mesekönyvem, mikor még kisgyerek voltam, Nevem kezdőbetűit csak újságszélére írhattam, Nem is adtak a kezembe ceruzát és mesekönyvet, Elégetett gyufaszállal írhattam le a betűket. Aztán faltam a meséket, amikor iskolás lettem, rÖreg néne őzikéjer1; de sokszor volt a kezemben! Olyan nagyon éheztem a szeretetre, s szépre, jóra, Még sem mindig onnan kaptam, ahonnan szerettem volna. Szegény élet volt a miénk, nem is tellett sokszor másra, Csak arra, hogy épp megéljünk, nem ám mindig szépruhára! Amit apánk hazahozott, hamarjában el is verte, A kocsmáros bevételét napról-napra így növelte. Csak mi ketten, két kicsi lány, vártuk, hogy majd csurran-cseppen, Én voltam az idősebb és anyám segítsége lettem, A piacra vele mentem árulni, ha volt felesleg, Néha abból szép ruhára, szép cipőre azért tellett. Főleg akkor kellett a pénz, mikor idősebbek voltunk, S a tánciskolába mi is örömmel beiratkoztunk. Anyánk nagyon igyekezett, mindig tőle telhetően, A ruhánkat maga varrta, hogyha nem volt pénzünk bőven, De aztán lett munkahelyem, pénzkereső lettem én is, Megvehettem, mit akartam, szép ruhát és szép cipőt is! Szeretetre éhes szívem de sok helyen kopogtatott, Elhittem, hogy aki tetszik, annak én is fontos vagyok. Ne higgyétek, hogy könnyű volt az igazit megtalálni, Akkor én még úgy éreztem, nagyon sokat kell rá várni! A nappalok lassan teltek, s oly lassan telt el egy éjjel, S olyan soká jött a tavasz, s rá a nyár is sok késéssel, Úgy éreztem, késett az ősz, lassan ért ide a tél is, Gyermekkorom szép éveit sírom vissza mégis-mégis. A távolság mindig nagyobb, ahogy évre évek jönnek, Rövidebbek a nappalok, az éjszakák is rövidülnek. Hamarabb jön el a tavasz, gyorsabban jön el a nyár is, Lábam tapos őszi avart, s hóval belep a tél máris. A távolság egyre nagyobb a mától, amelyben élek, Tőletek de messze vagyok, hol vagyok már, gyermekévek! Torma Zsuzsanna 2008. április 16. |
||
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!