Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy
végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy
repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet
szállított.
A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a
megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így
ment. Minden nap a vízhordozó csak másfél edény vizet szállított a
házba.
Természetesen a tökéletes edény büszke volt a
teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép
szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak
fele annyit tudott teljesíteni. A két év keserűség után egyik nap
megszólította a vízhordozót a pataknál:
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek: - Észrevetted, hogy a virágok
az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán?
Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot
szórtam az ösvénynek ennek az oldalára. Minden nap te locsoltad őket,
amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat,
hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy,
akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
Tanulság:
Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött
cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban
megvannak, teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé.
Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni
másokban. A legjobbakat kívánom az összes törött cserép barátomnak!
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!