Kedves József!
köszönöm neked a megtisztelő-és biztató szavaid!
Természetesen még szeretnék sokáig hozzá járulni ennek a közössegnek a munkájához,akik
oly áldozatosan tevékenykednek azon,hogy a megannyi éhező lelket minden nap
jól lakassák!
Hát én is azon vagyok...adjunk nekik enni!!

Tisztelettel: Vida Zoltán.

Előzmény

Válasz

egyszer talán meghal minden-de az ilyen emberek akiknek ekkora szívük van és ilyen mély érzéssel élnek-éljünk-ÉLJENEK-gratulálok kidolgozott versedhez-hj

Előzmény

Válasz

Kedves Ildikó!

Megtiszteltél azzal,hogy elolvastad a versemet,
s annak külön őrülök hogy tetszett!

Maradok őszinte tisztetlettel: vida Zoltán.

Előzmény

Válasz

Nagyon tetszik Gratulálok.....


üdv.
Ildikó

Válasz

Remegő szivemben!


Ha kinézek kicsiny szobácskád párás ablakán,
a távolban a magányos szivedet keresem...de
nem csak ezen az éjszakán!
Remegő szivem a drága tekinteted keresi,
de csak a néma sötétséget látom...s a szerelmes szived nem leli!
Én könnyes szemmel a fénylő csillagogat nézem,
remegő számmal a nevedet suttogom...
s félek!
Mert mindig attól félek ha nem vagy velem,
ha nem vigyázhatok rád elrabol tőlem az élet!

Mert nyughatatlan szivem félti a drága életed,
de ha velem vagy már semmi baj nem érhet tégedet!
Mert megpróbállak én téged mindentől megóvni,
törékeny szivedre nagyon-nagyon vigyázni!
De tudom hogy ezt most nem tehetem,
igy remegő testel fekszem ágyad fekhelyén...,
s folyik le az arcomról a könnyem!
Lelkemet szoritja a bénult félelem,
ó istenem hát tőled kérdem én ilyen fájó a szerelem?

Bár nekem édes a gyötrelem!
Mert elviselnék én érted ezerszer többet is,
még ha meghal a testem is.. a lelkem is!
Mert még a két kezemet feléd én ki tudom nyujtani,
mig a remegő szám ki tudja mondani....
a szám csak a te nevedet mondja,
két karom csak a te bársonyos tested simogatja...
s a haldokló lelkem csak a te lelkedet akarja!
S bár legyen még ezerszer-ezerszer ilyen magányos éjszakám...,
én mindig csak téged akarlak de nem csak ezen az éjszakán!

Mert én várok rád mig csillag lesz az égen....,
mig ragyognak.....,
mig egyenként a tündöklő égről a földre le nem hullanak!
Mert az elhaló fényük is elvezet majd hozzád,
s akkor átölelve tölthetjük majd azt az" utolsó" éjszakát!!...
Mikor meghal majd minden.....
a szerelem.......
s a világ!!


Vida Zoltán.

Válasz