Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Ezt a témát Vida Zoltán indította 13 éve
Tavasz volt amikor elmentél tőlünk,
pedig maradhattál volna még!
De téged kérlelhetetlenül hivott a halál,
vonzott a messzeség!
Álltunk a beteg ágyadnál és fogtuk a kezed,
ránk pedig könyörgőn nézett vissza az a
meggyötört tekintet!
Ami könyörgött nekünk hogy ne hagyjunk ott,
hogy hozzunk el onnan téged,
mert te már tudtad hogy az a hosszu ut
ott ér majd véget!
S most melegen cirógat a nap a temetőben
egy maréknyi fekete hideg földet...
mely magába zárta azt az összetört beteges lelket!
S most a végtelen csend borul arra a békés sirhantra,
melyet nem tör meg más csak egy szerető anya
fálydalmas kérlelő sikolya!
Ki a reszkető kezét az ég felé vádlón emeli,
S a szemében égő könnyekkel elcsukló hangon kérdezi!-
Miért?
Miért vetted el őt én tőlem szerető istenem?
Egyedül maradtam s nincs már nekem senki sem!
Csak a bánat maradt nekem és az örök szenvedés,
ami a beteges lelkemet darabokra tépi szét!!
S a könnyeim áztatják ezt a fekete hideg földet,
Azok simogatják már helyettem ezt a néma testet!
Ó te lágy tavaszi nap sugár vigyázz reá kérlek,
Ó te hatalmas égbolt óvjad őt helyettem és féltsed!
Mert bár itt hagyott bennünket de szivünkben
élni fog tovább,
Őrizzük emlékét arcának kedves mosolyát!
Hogy mindig érezze mi mind itt vagyunk vele,
hogy soha nem mulik el a szivünk szeretete!
Hogy most már békében aludhasa tovább örökös álmát...
nyugodj hát békében te igaz hü barát...!
Hozzászólások eddig: 0
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Új hozzászólás