Miniska Zsejke: Az örök fiatalság
 
Az idő…az idő csodákat művel,
Sebeket gyógyít, bánatot küld el,
Új hónapot, évet, évszakot hoz,
Szomorúságot vagy örömet okoz.
 
Az idő múlik, de kit zavar?
Miért ne múlhatna, ha akar?
Hisz mindig ragyog majd napsugár,
S Időtől függetlenül énekel a kismadár.
 
Múljon az idő, engem nem zavar,
Múljon csak, múljon, ha akar.
Az idő, mint egy drágakő,
Mint a boldogság, csak eljő.
 
Egyformán szép minden kor,
Mert mind az életről szól,
Mindegy, hogy idős vagy fiatal,
Csendes, vagy erős a zivatar.
 
Hisz a fiatalság el nem múlhat,
Ez egy örök igazság, mit mindenki tudhat.
A fiatalság minden embernek megmarad lélekben,
Csak több tapasztalata lesz az életben.
 
A lelki fiatalság nem a gyerekeké,
Hanem csak a jó embereké,
Hiába idős a boldog ember,
Ha rendelkezik ugyanannyi életkedvvel.
 
Önök tényleg tudják milyen nehéz ez,
Jónak lenni, hol a gonoszság körülvesz.
Ennyi bábu között embernek maradni,
Silány tv műsor helyett könyvet ragadni.
 
Átéltek már sokféle rendszert, rengeteget,
Megismerték a különböző „embereket”.
Az idő csodálatos, az idő tapasztalat,
De lelkében az ember mindig fiatal marad.
 
Oly csodás mikor új életet adhat,
Mikor egy kis unokát kaphat,
Mindezt az idő teszi lehetővé,
De nem tehető mindenért felelőssé.
 
Mindegy a kor, mi magyarok maradunk,
De elsősorban emberek vagyunk,
Gyermek, fiatal, oly mindegy ez,
Hisz előbb utóbb mind idősebb lesz.
 
Példaképül szolgálni az előző nemzedéknek,
Olyan embernek lenni, kire felnéznek,
Utat, célt, jövőt mutatni a gyerekeknek,
Komoly feladat ez az idős embereknek.
 
S hogy mekkora boldogság, idősnek lenni,
Célokat az életben megvalósítani,
Nem kell más, egy kis idő csak
Megmutatni az utat a fiataloknak.

Válasz

Én írtam...

A Gyászról..

Fekete kendő száll utánam..
Fekete kendő..kék, sárga
fehér, piros rég eltűnt..
Csak a gyász.. a gyász maradt itt egyedül..

Ő az árnyékom; nem hagy el,
Gyötör, kínoz, engem keres.
De nekem nem kell, de azért is fogom,
Fogom a kezemben a fekete hollót..

Mily kedves madár..! Csak a szeme szomorú..
Temető és halottak..már az idő is borul.
Gyászol az ég is,
gyászolja az Úr Fiát,
hiába küldte le ide,
népe hűtlenné vált.

Lábam már gyorsabb, de még szorítom,
s lám, a felhő már könnyeket ont..

Az Én könnyeimet, melyek megakadtak valahol..
Ott a szívem zugában, egy kis sarokban..ott..

+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

Ezt a verset még ez év márciusában írtam..
Több is van sok verset írtam..
Ez a vers nagyon közel áll hozám, azért is írtam le, mert akkortájt vesztettem el a nagyapámat..:S
a nevemet nem szeretném megadni..hotdogon mandymano vagyok, ott is van pár vers, vidámabb hangvétellel.....

Válasz

Könyveim címei / könyvespolcaimról I.

Útmutató az elkárhozáshoz.
Az undor.
A Megálmodott
Belső Utakon: Sebhely.

Az isten háta mögött,
Most és mindörökké -
Bizalom,
Az utolsó palackposta.

Élet zárójelben.
Az Igéret.
Pont és Ellenpont.
Hiába. Szép új világ (?!)

Három ing: Téboly, terápia, stigma.
A kételkedés művészete.
Emberbolondok,
Aranyketrec...
Ecce Homo, Quo Vadis ?

Hogy volt ?
Halálnál is rosszabb.
Gondolatok látszatról és létezésről.
Kétségek könyve.

Egyedül (?)
Melankólia.
A gyász.
Idézetvilág-
Az élet kereke.

Folyik a Híd (...)
A teljesség felé.

Eredendő bűnök,
Papucsban.

Vonzások és Taszítások -
A Magányos Tömeg.
Majdnem és Talán -
A nagy utazás.

A szorongás fogalma,
A halálos betegség.

Az álom mágiája
Az én cellám.

Irni, vagy élni ?
Miben NE higgyünk ?
Vagy-vagy.
Az értelmezés hatalma:
Magány.

Válasz