Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek, érzések klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek, érzések klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Ezt a témát Vida Zoltán indította 13 éve
Onnan jöttem én..
Hol este a Nap a felhők mögött Földre hull
onnan jöttem én,
de minden reggel mikor nekem búcsút int
az alkonyat az égi fény,
szívemben születik az örökkön élő remény.
Hogy kicsiny falum öledbe haza térek én.
Hisz annyi ősöm ringatja az óvó két karod,
betakarja csontjaik az évszázados homok.
Vissza vár engem a fatornyos kis templom,
a virágos rétek, az akácos erdők, a kanális,
az utca forgataga, a kenyér illata, a majális.
Ifjú voltam mikor a könny áztatta port lábam
utoljára tapodta,
de azóta eltelt már ezer, meg ezer éjszaka.
Arcomon immár barázdát szántott az élet,
s a kéz mely búcsút intett, mára már reszket.
Hajamra a konok idő már ősz tincset festett.
De téged piciny falum , nem felejt a gyermek.
Ha szemem végleg lecsukom majd egykoron,
s Isten szeret, a haló Napot otthon láthatom.
Az utolsó lélegzetem a tied lesz akácos erdő,
lelkem rajtad pihen majd meg zöldellő mező.
Testem mint őseimet öleli a csikorgó homok,
s te vigyázod hűtlen fiad, ki valaha elhagyott.
2011.Augusztus. 18.
Irt:
Vida Zoltán.
Hozzászólások eddig: 2
Vida Zoltán üzente 13 éve
S áldott legyen a földi por hüvelye is.
Csak vendégek vagyunk ezen a földön,
s egy közülünk ismét haza tért. De a búcsú csupán
ideiglenes, mert egyszer mind annyian haza megyünk.
Addig nekünk maradnak az utcák, a terek, a mezők, s e földi csoda,
s mementónak mi akik emléket állítanak az elment lelkeknek!
Vida Zoltán.
MERCZ GYULA üzente 13 éve
Tegnap, ismét szólt a falumban a lélekharang. Valaki megint elment. Azt mondják, a hordágyon még felemelte a fejét, hogy egy pillantást vethessen az utcára, amelyben leélte életét. Áldott legyen emlékük!
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Új hozzászólás