Krizantémok


Csendre vágytam,
a hársfák zizzenő
félalélt neszére.
Kószáltam
a virágos sírhalmok között
- névtelenül, mint egy földi –
ki élve az égbe költözött.
Habfodros virágok,
sárgák és fehérek,
mint az örökigéjű emlékezet,
mozdulatlanok.
A meghalt gyönyörök
és a meghalt szavak fölött
könnyek hullnak,
-mint egy megkésett számvetés-
és csupasz kövekké nehezednek.


2009. november 1.

krizantém.jpg

Válasz

Van Gogh démona

Egy házban egyedül élni,
Mi nappal üres, és üresen kong,
Ablaka reccsen, nincs menedékhely,
S csillaggá tör szét a kék horizont.
Üvölt a démon harsogó hangon,
S kezéből kihull a sátánnak szánt lángvirág
-az íriszed kell, a napraforgók és a holdvilág!
Ráveti magát a sárga kerevetre,
S dühében féktelenül kiált.
Tűnjenek el a fényből-lopott színek a képről,
Legyen színtelen az okker és a fényes éjszaka!
Ha vibrál a végtelen mező és a vonagló hegyvonulatok,
Görcsöt fess az olajfa ágra, görcsöt – ami én vagyok.
Narancsszín, kénsárga és okker-vörös…
Legyen a palettádon vér is - ami vérvörös!
Az életed is kell a képekért cserébe,
Mely észrevétlenül felkerült a képre.
Az elméd is kell! – s az örömlányt is tőled elveszem!
Neveddel született már gyermek e világra,
És feleséged sem lesz Sien.
Festened kell, különc vagy.
Meg kell festened Isten Evangéliumát!
A szántók kékjét, az arcoddal Krisztust magát.
A földi lét néhol égkék, narancsszín, vagy kékeslila…
Fuldokló színfoltoktól sápadt az arc,
Ha szűköl a szegény paraszt fia.
De mindig újrasarjad a búza és a békés vetés,
A nappalokra éjszaka jön, s az álomra ébredés.
És tavasszal mindig rügyet bont a mandulafa ág,
Ettől végtelen, s bennünk örök a világ.
Ha felérsz a sziklaszirt fokára -mint az ég vándora-
Dadogd el a színlelést és a csillapíthatatlan vágyat,
Lobbanékony szenvedéllyel fess földi csodákat.
Aranyló búzamezőt a viharos égre,
S vonagló fatörzseket éjfeketére.
Friss szénakazlakat,
- zabolátlan zöld mezőt és lilában fortyogó eget,
Mit szétvet az indulat.
Járj falusi utcán, nézd meg a virágzó gesztenyéseket,
A zöldes-kék cédrusokat, hogy borzolja ágát a lendület.
S ha majd én festek elmédre üres foltokat,
Pórusaidat átjárja majd az őrület…
Meggyötörlek, őrjöngsz – egyszer majd megölsz!

2009. október 5.

Van GoghMulberry Tree.jpg

Válasz

200. éve született Liszt Ferenc

Ma 200 gyertya gyúljon,
az égi magasságban lobbanjon a láng,
az eltűnt idők vigasz szaván
- ha a MAZEPPA dallama
dördül fel a fényes fekete zongorán.
Ma állva tapsol a világ,
lelkesülve a múló századok hitén,
mit siker, áldás, vétek és bűn kísért.
S a kínos csend és irgalmatlan vágyak,
mit a vándorok mindig megtalálnak.
Mint a mennydörgő akkordokat
s a sátáni hangokat,
ha szonátává duzzad
a cédrusok lehajló ága, s a vad forgatag.
Bár a termő anyaföld ölelné tested!
- kettétörte emléked mégis a vaskos idő.
Szétosztva élsz tovább bennünk,
mint egy nyugtalan, megcsalt szerető.
Egy lobogó szenvedély vagy
az átvirrasztott éjszakák sötét egén,
s egy lázadó csók az ifjú ajkon.
Pódium, taps, kínzó szerelem,
a van és nincs kavalkádja,
az életed, az életünk a muzsika ára.
Ma 200 gyertya égjen, vörösen, fehéren,
szóljon a fergeteges taps az elmúlt idők felett,
mit legyőzött a zene, s a határtalan képzelet.

2011. 03. 09

Liszt_Ferenc.jpg

Válasz

Kedves Ági! Apró, színes mozaik-darab gondolatok, névvé olvadt
nagybetűs kezdő sorokkal. Gratulálok, - nagyon szép! ...Attila

Válasz

Nagyon tetszik a versed ! Köszönöm !!!

Válasz

Foglyod voltam börtönödben…


Odaadtad, majd visszavetted,
Majd kölcsönadtad az életed.
Foglyod voltam börtönödben,
Börtön volt a szerelem.

Vergődik bennem a jajsikoly
Dühöt dadog az eleven vád.
Megalázott hitet kerget
A feleselő bosszúvágy.

Ne takard el két kezeddel
Arcom elől a napot.
Verejtékes életemet elloptad,
S most eldobod.

Tied voltam – elkergettél
A részeg élet elvetélt.
Öntudatlan hallgatással
Búcsút mond a szenvedély.

Válasz

Szeretetre születtél
(Leventének " kis unokámnak")

Lobogó lángok közt születtél
Éjjeli fényben.
Apró tüzek fényéből,
Az éjszaka csendjében.

Fellélegzett a csendes álmatlanság,
Felébredt egy csillag.
Remegő fényével,
Az égen felcsillant.

Szeretetre születtél.
Párnád legyen selymes álom.
Takaród a gyöngyös nyugalom
Ezen a világon.

Válasz

Hóesésben

Angyalt kerestem,
S angyalt találtam.
Tünékeny fényű
Angyalokra vártam.

Hóesésben
Angyalt láttam,
Esőcseppbe
Bugyoláltan.

Haja csillog,
Puha csillám
Röpül, kering,
Kuszán kószál.

Ódon tornyokra
Félve lépdel,
Havat szór
Hideg két kezével.

Megfakult házakra,
Bedőlt kerítésre.
Töprengő romokra,
Öreg háztetőkre.

Kanyargós utakra,
Üres terekre.
S a kétellyel együtt
Kidobott szennyekre.

A pislákoló esti fényben
A lámpára ül,
S az öröklét álmába
Szenderül.

2009. február 1.

Válasz