Moór Márton
Afterparty
 
Heversz a részeg est után
A földön boldogan-bután
A szmog fölött a csillagok
Hideg szikrája rád ragyog
 
Valami épp most járja át
A tested minden járatát
Úgy mozdulsz, mint az óceán
Lágy partok sima oldalán
 
Bőröd zsibbadva érzi még
Hogy szűk a test és tág az ég
Bárgyú pofákat vág a hold
Eszedbe jut, de drága volt
Egy pillantása, melyet ott
Az asztalnál feléd dobott...
 
Egy félhaver italt kever
És téged kínál félszegen
Az éj a melleden hever
Csodásan, sűrűn, részegen.

Válasz

Barát volt és újra lett
 
Egy sötét szobában élek,
Nincs ki mellém üljön, s kérjen.
Gyere te Drága van ennél szebb élet.
Mindegyik csalódást okozott nékem.
 
Az ablakból látom az emberek arcát
Túlságosan gondterhelt ez a világ.
Sokan csak a földet bámulják.
Senki sem veszi észre a dolgok jó oldalát.
 
Léteznek csodát,
Melyek megváltoztatják az élők sorsát.
Van boldogság,
Még akkor is ,ha a gonosz sok rosszat mért is Rád.
 
Engem volt mégis aki kérjen,
Vele mentem ,de féltem.
Hála neki most újra boldogan élek.
Te pedig barátom!
Nézz a dolgok mögé és térj meg!

/saját /Tüncy/

Válasz

saját vers

Válasz

Kell, hogy bátor, erős légy
Mint egy vad oroszlán.
Kell, hogy saját magad ballépésén
Nevess és mosolyogj tán.
Kell, hogy ismerd a reményt.
Mert ő hű társ életed során.
Kell, hogy sírj és búslakodj
A sors minden gonoszságán
 
Kell, hogy megismerd a természet világát
Ebben is meglelheted a boldogság harmóniáját
Halld meg a madarak lágy dallamát
Érezd meg a virágok gyönyörű illatát
Nyisd ki szemed a világban ám
És keress olyan dolgot amiben magadra találsz.
 

Válasz

 
(Balogh József. Kívánok én...)
Kívánok én hitet, kedvet,szép szerelmet, hű türelmet,utakhoz fényt, csodát, álmot,békességes boldogságot,magyar szót és égre kéket,emberarcú emberséget,verseket, célt, igazságot,daltól derűs jobb világot,bokrok mellé társnak fákat,napfényt, amely el nem fárad,tekintetet szembe nézve,éjt meg nappalt soha félve,kézfogásos tiszta csöndet,és mosolyból minél többet.

Válasz

  
Gergely István - Újabb intelemApa, az életbenjutalmat hogy’ nyerünk,a világon ismertek,híresek hogy’ leszünk? Lehetsz fiam, mestergyakorlott kezekkel,izmos vállal, karral,tanuló inassal. Lehetsz nemes művész,trükkös-frakkos bűvész,igazságot bíróirodalom-író, mérnök, tanár, vegyész,belgyógyász és szemész,színész vagy direktor,docens, dékán, rektor. Teljesen légy, ami,ne csak fél valami,ha már választottál,tedd, amit gondoltál. S hogy ne érjen szégyen,tedd, amit kell, szépen,s meglátod, csillagokkapnak csak csillagot.



 

Válasz

Bella István: És szólt a szó
 
 
És szólt a hegy:- Ha alvó kő leszek,hogy felébredjek,kezedbe veszel-e?És szólt a Nap:- Ha már nappal leszek,hogy megvirradjak, szemedfölnyitod-e?S a csillag szólt:- Ha már csak fény leszek,szemhéjad alá, látnielrejtesz-e?És szólt a tó:- Ha tűz gyöngye leszek,egy fűszál sóhajábanmeghallasz-e?És szólt a szó:- Ha kucorgó fény leszek,a szájad szélén, hogy megláss,egyetlenegyszer kimondasz-e?!

Válasz

Nem tudom, talán a tél teszi, de mintha alábbhagyott volna a kedv a verselések terén. pedig az emberi érzéseket a legszebben ebben lehet kifejezni. és fontos is, hogy elmondjuk, mit érzünk, haragot és bánatot. örömet és szerelmet.
 
Csak ne kérkedj, Idő, hogy más leszek,
friss hatalmad nagy gúlái nekem
se nem újjak, se nem különösek
ruhák csak már volt jelenségeken.
Létünk rövid, ez csodáltatja meg
elén csempészett ócskaságaid,
s áltatni, hogy most értünk született
a sok szépség, azért tud a hit.
Ahogy téged, megvetem híreid,
jelen vagy múlt többé nem érdekel,
mert pennád, s amit látunk, hazudik,
s monden folytonos röptöd sújt s emel.
De fogadom, s ez így lesz mindig: én
hű leszek s győzök kaszád erején.
 
Húsvét van, a feltámadás ünnepe. Zúgnak a harangok. Az emberek tömött sorokban álnak a bejáratok elött. Mert hallani akarják megint és megint az örömhírt.
De nem csak az emberi szívekben lett győzelmes az élet, hanem a természet is új életre kel, virágok, rügyek jelzik, újjászületett az élet.
 
Hogyha a nárcisz, a sárga virág kél,
áj, a leányka a völgyre kijő, vér pirosul, szökik a halovány tél,
ez a kellemes édes idő.

messze fehér a sövényen a vászon
áj, a madár dala és az öröm,
hajt fene kedv, soha nincs maradásom,
s mint a király vedelem a söröm.

Szarka, rigó fütyürész gyönyörűen,
áj, a pacsirta dalol az egen,
nyáron a szénakazalban, a fűben
hancurozok s a babám ölelem
 
E két Shakespeare versikével kívánok mindenkinek kellemes időt erre az esztendőre.

Válasz

 ÜNNEP ELŐTTCsak lassan múljék sok időm legyenfölkészülni: maga a készülődésaz is jó s készen lenni jó ugyancsakÉvente több a vendég messzirőls közelről egyaránt illik tanulnomhogy valóban tisztességgel fogadjama társaságot Nem csekély dologhogy gyerekcsapatoktól vénekigannyian érkeznek nem is tudomélők-e még mind mert mind élni látsziks mind jókedvű és jóakaratúaz ünnep örömétől csillogóCsak lassan múljék hisz jobb is talána várás mint a beteljesülésAdvent… Ó mennyi holmimat kinőttems ledobtam – ezt még nem sőt még nem iskényelmetlen… Érzelgősség? öregkor?Fehér a kert áldom fehér a városáldom s elindulok titokzatosösvényeken (kint? bent? milyen irányban?)jutok melegbe fenyőszagba gyertya-fénybe s remélt ajándékokhoz isFehér a kert a város is fehérs elindulnak szintén felém seregbenlábak és tárgyak advent nem tudoksemmit de mindent könnyen elhiszek:kell a meglepetés kell kell az ünnep Csorba Győző

Válasz

Elmegy az egyik kolléganőm, neki készült ez az íromány. Látom, orcádon, mily drága mosoly feszül.Fénylik, mint a Louvre összes gyüjteménye.Néha fintorog, néha pedig oly féktelen,Hogy orvosság lesz minden betegségre. Most elmégy, ilyesztő bánatot hagysz hátra.Szomorúság és félelem szált meg minket.Ki adott erőt, s tartotta lábunk maradásra.Hagyod itt árván búsulni sziveinket.  Gondolom, minden, mi rejtve van mélyen,Lelkednek száz ékét hordja, mindig veled lesz.És mint képek, értékes kincsek - úgy vélem.Örömöt, boldogságot ad, és azzá tesz. De mielött könnyeim hatalmába esnék,Befejezem egy neked írt búcsú rimmel.Maradj fiatal, mindig vidám, és boldog légy. Kívánom ezt neked teljes szívemmel.

Válasz