Nemrég, egy barátomnak mondták: „Másik világban élsz!”
Tessék? Másik világbaaan? Hát, hogy a bánatban lehetséges ez? Ugyan nézzük már meg!!!

Hallottunk ugyan párhuzamos dimenziókról, de el sem tudjuk képzelni, pedig lehet benne valami.
Ismert viszont anyagi 3D-s világunk, ami törvények szerint, korlátokkal működik. Isteni törvények szabályozzák a rendet. Fizikai törvények hatnak rá, mint a gravitáció, hatás-ellenhatás törvénye és persze a relativitás elmélete. Emberi és jogi törvények határozzák meg az együttélés szabályait. Ebben a fizikai világban élünk, dolgozunk, szórakozunk, a közösséget segítve vagy kihasználva.

Hol él akkor a barátom, milyen másik világban??? Létezik egy másik párhuzamos világ, amiről nem is szoktunk tudomást venni: A képzelet világa, a szellem világa! Ez egy törvények nélküli világ, nem hatnak rá isteni, fizikai, főleg nem emberi törvények. Ez persze azt jelenti, akár törvények szerint is működhet, de ezek nem kőbe vésett törvények, rugalmasak és tetszőlegesek. Nincs tér és idő korlát, csak a képzelet szab határokat. A két világ között a csillagkapun át szabadon járhatunk, kelhetünk.

Mire jó ez az elméleti világ, ez a hipertér? Valószínűleg sokkal fontosabb, mintsem gondolnánk. Van egy mondás, miszerint: „Az elmélet próbája a gyakorlat!” Na én ezt megfordítanám: A gyakorlat megvalósulását az elmélet kidolgozása előzi meg! Vagyis az elméletek megfogalmazása, modellezése mindig ebben az elvonatkoztatott elméleti világban történik. Itt születnek a művészi alkotások. Szituációs gyakorlatok végzésére is kiválóan alkalmas ez a hipertér. Ha egy könyvet olvasunk, vagy filmet nézünk, pik-pakk máris a hipertérben vagyunk. Ide járunk feltöltődni, álmodozni, ide menekülünk a materiális világ viharai, gonoszkodó emberei elől. Itt találkozhatunk Istennel, a dinoszauruszokkal, vagy őseinkkel. Szabad világ ez, aminek csak a jóérzésünk szab határokat.